Érdekes cikk jelent meg a Pesti Hírlapban 1915 nyarának derekán, az „uborkaszezonban”. Szerzője éppúgy aggódott az úrinők bundájának „szőrmevesztéséért” – felelőssé téve a molyt –, mint a katonák téli ruházatában esett károkért. A nercek és rokonszőrű társaik szakszerű nyári tárolása értelemszerűen a cselédlányok feladata volt, akik levendulával, dohánnyal, naftalinnal próbálták felvenni a harcot a molyok ellen. A hadsereg ruházata felett azonban nem őrködtek ilyen óvó kezek, így a „férgek” szabad prédának tekinthették a textilt. A súlyossági mutatót tekintve a moly voltaképpen a sor legvégére kerül, a mindent (és mindenkit) felemésztő tetű után. A tetvek ellen a lövészárkok és a hadiszállások higiénés körülményei és a csaknem állandósult fehérnemű-hiány miatt jóformán lehetetlen volt védekezni, aki (vagy ami?) a kellemetlen és viszkető csípések mellett sokkal komolyabb problémák forrása volt. A lövészárok-láz és a kiütéses tífusz (flekktífusz) legfőbb okozója és terjesztője több százezer ember halálát okozta a harctereken és a hadifogolytáborokban egyaránt.

Felhasznált irodalom:
Szőrmeneműek gondozása, fertőtlenítése és rovartalanítása = Pesti Hírlap, 1915. július 2.

Készítette: Kaba Eszter