Mint oly sokszor a háború során, ha gazdasági nehézségek leküzdéséről volt szó, a tisztviselők egyre romló helyzetének rendezésében is Németország lett a példaadó. Miután a tisztviselői jövedelmek minden erőfeszítés ellenére sem követték az áremelkedést – a kormány erejéből nem futotta többre drágasági pótlékoknál és hosszabb munkaidőnél –, a tisztviselői szervezkedés is újabb szakaszába lépett. Részben német mintára, részben pedig a szakszervezeti mozgalmat követve megalakult egy országos tisztviselői szövetség. Ennek célja nem a magasabb fizetések kikényszerítése volt elsősorban, hanem az, hogy a tisztviselőket egyfajta szövetkezeti formában fogja össze, befizetéseikből pénzügyi alapot képezve. Ennek segítségével aztán a szövetség részben olcsóbban vásárolhat élelmiszert és ruhaneműt, amit kedvező áron adhat tovább a szervezet tagjainak, részben pedig kedvező kamatozású hitelekkel segítheti őket. Az alapítók elsősorban a német tisztviselői szövetségekre hivatkoztak, hangsúlyozták vállalkozásuk altruista jellegét. Amit maguk sem biztos, hogy észrevettek, talán ennél is fontosabb volt: a tisztviselői szervezet a gazdaság állami szervezése mellett immár a társadalomra is kiterjesztette azt a részben korporatív, részben központi elosztáson alapuló gazdasági-társadalmi logikát, amely a liberális kapitalizmust lassan, de biztosan aláásta.

Felhasznált irodalom:
Tisztviselők szervezkedése = Pesti Napló, 1916. február 25.

Készítette: Egry Gábor