Szigetváron sohasem szórakoztak a magyar történelemben. A háború előrehaladtával a szigetvári járás látszólag Bánffy Dezső keménységét és Otto Weininger nőgyűlöletét ötvöző főszolgabírója, Hegyessy János kezdeményezett eljárást a „könnyen élő asszonyok” ellen. A Magyarország az 1916. április 1-jei számában írt arról, hogy a főszolgabíró korát megelőzve tett javaslatot a „közveszélyes munkakerülő” kategóriájának – nőkre – történő bevezetésére, miután „arra a tapasztalatra jutott, hogy a kisgazdák feleségei és leányai, különösen a hadbavonultaké, nemkülönben a hadisegélyesek, nap nap után Szigetváron boltról boltra járnak, ahelyett, hogy dolgoznának”. Innentől kezdve csak vásárnapokon járhattak boltról-boltra az asszonyok, különben csavargásért megbüntették a település korabeli plázacicáit.

Felhasznált irodalom:
Főszolgabíró a munkakerülő asszonyok ellen = Magyarország, 1916. április 1.

Készítette: Csunderlik Péter

Magyarország, 1916. április 1.
Főszolgabíró a munkakerülő asszonyok ellen

Szigetvárról jelentik: A szigetvári járás gazdasági megbízottja munkabizottságának legutóbbi ülésén Hegyessy János járási főszolgabíró bejelentette, hogy egy rendelkezést léptetett életbe a járásban, ami elejét veszi a munkakerülésnek és a tétlenségnek, és rákényszeríti a sok könnyen élő asszonyt a hasznos munkára, mely a mai időkben második főfeladata a hadviselésnek. A főszolgabíró ugyanis arra a tapasztalatra jutott, hogy a kisgazdák feleségei és leányai, különösen a hadbavonultaké, nemkülönben a hadisegélyesek, nap nap után Szigetváron boltról boltra járnak, ahelyett, hogy dolgoznának. Felhívta tehát a községek lakosságát, hogy a hetivásárok napjain, kedden és pénteken kívül minden falusi asszonyt, aki cél nélkül Szigetváron jár, igazolásra szólítja fel a hatóság, és aki magát igazolni nem tudja, azt csavargásért megbüntetik, a hadisegélyesektől a segélyt megvonják.