Talán egy oktató se vált annyira legendássá a magyar irodalomtörténetben, mint Négyesy (sokszor Négyessy) László professzor, aki ugyan igen konzervatív szellemű volt, hiszen nem a Galilei Kör, hanem a katolikus Szent Imre Kör foglalkozásain adott elő, mégis a 20. század eleje egyik leghaladóbb folyóiratának, a Nyugatnak az alkotói kerültek ki az ő „istállójából”. Négyesy László tanítványai voltak a Budapesti Tudományegyetem [a mai ELTE] magyar nyelv és irodalom szakos hallgatói közül Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula és Tóth Árpád is, akik az elhíresült „Négyesy-szemináriumokon” csiszolgatták költészeti technikájukat a professzor stílusgyakorlatainak segítségével. A „nyugatosokkal” szemben amúgy igen kritikus Budapesti Hírlap az 1917. november 7-i számában írt arról, hogy IV. Károly Négyesy professzornak „a főiskolai és középiskolai tanítás terén évtizedeken át kifejtett buzgó és eredményes működése elismeréséül a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta”.

Felhasznált irodalom:
Négyessy László kitüntetése = Budapesti Hírlap, 1917. november 7.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. november 7.
Négyessy László kitüntetése

A király, mint félhivatalosan jelentik, Négyessy László dr. budapesti egyetemi nyilvános rendes tanárnak, az Országos Középiskolai Tanáregyesület tiszteletbeli elnökének a főiskolai és középiskolai tanítás terén évtizedeken át kifejtett buzgó és eredményes működése elismeréséül a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta.