Az Est

Sztrájk

Címkék
sztrájk

Vajon lehetett-e sztrájkokról olvasni a lapokban a világháború idején? A rendkívüli, háborús helyzetre hozott jogszabályok értelmében elméletileg nem – csakhogy a gyakorlat egészen más volt: csak Az Est 1917 májusában megjelent cikkei közül 26 írás összesen hatvanszor említette a sztrájk szót. A május elsején példás fegyelemmel felvonuló munkásság tehát többször is hangot adott elégedetlenségének, amit a nyilvánosság elől sem zárt el a kormányváltás előtti és utáni időszakban kissé elbizonytalanodó cenzúra. Igaz, a hírek jelentős része külföldi sztrájkokról tudósított: a kijevi fogolytábor sztrájkjáról, a finn kereskedelmi flottán belüli sztrájkról, a varsói főiskolások sztrájkjáról, a londoni omnibusz-sztrájkról és az angliai munkássztrájkról, a párizsi szabónők és masamódlányok munkabeszüntetéséről stb. De hazai hír is akadt bőven, sztrájkoltak tisztviselők, munkások, sztrájkoltak a választójogért (május 2-án a szociáldemokrata munkások tartottak egyórás munkabeszüntetést), és sztrájkoltak nők és gyerekek is. Az ipartörvény ugyan nem tette lehetővé a sztrájkot, ráadásul a háborús körülmények között igen komoly szankciók fenyegették a sztrájkolókat, ennek ellenére 1916-tól – a panaszbizottságok létrehozása után – egyre többször fordult elő munkabeszüntetés Magyarországon is. 1917 májusától pedig mind a sztrájkok száma, mind a kiterjedtségük ugrásszerűen megnőtt.
Az Est például kifejezetten szolidáris volt a nők sztrájkjával: „Szegény nők, most ők dolgoznak, most ők mentik meg a vállalatokat, az üzemeket, a hivatalokat, az itthoni munkát — és nem tudnak annyit keresni, hogy tisztességesen megélhessenek. Egy biztosítóintézet nőhivatalnokainak sztrájkja hangot ad ennek a háborús keserűségnek.” – kezdte vezércikkét a lap 1917. május 10-én.
Ám a legkülönösebb talán a telefongyári inasgyerekek sztrájkja volt. A Hungária úti Telefongyár Rt. nyolcvannégy fős, 13-17 éves gyerekekből álló tanonccsapata helyzetének rendezését követelve május 23-án beszüntette a munkát és „sztrájktanyára” vonult. A furcsa – rejtőzködő sztrájk – az igazgatóságot is meglepte, mivel nem tudták felderíteni a fiúk hollétét, és a gyári szakszervezet sem tudott semmit róluk, így katonai idézést kézbesítettek részükre.
A sztrájkolók azonban olvashatták Az Estet, mert másnap már helyesbítést kértek: nem béremelést követelnek, hanem bérrendezést, mivel nem rögzített munkabért kaptak, hanem „jutalmat”, amelynek mértéke attól függött, hányadik éve dolgoztak a gyárban. Az 5-14 filléres órabérek természetesen más megvilágításba helyezik az igazgatóság panaszát, hogy a fiúk fizetésük megduplázását szerették volna elérni. A fiúk panasza szerint például egy harmadéves tanonc heti 40 óra munkával – levonásokkal – nem sokkal kapott kézhez többet 4-5 koronánál, de nyolcórás munkával a felszabadulás előtt állók is csak heti 6 koronára számíthattak. (A tanoncidő négy év volt, és az iparosok – vagy gyárak – szolgálatába szegődők számára keservesen nehéz megélhetést ígért erre az időszakra.)
A tanoncsztrájk hétvégére elült: a fiúk megkapták az ígéretet bérük rendezésére és pénteken már munkába is álltak. A gyárvezetés ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a náluk dolgozóknak jobb a helyzetük az átlagos tanoncokénál, hiszen a törvény szerint a szülőkkel kötött megállapodásnál kedvezőbb elbánásban részesülnek. Sőt kiemelték, hogy akik akkordban – azaz darabbérben – dolgoznak közülük, jóval többet is kereshetnek.

Felhasznált irodalom:
Szegény nők = Az Est, 1917. május 10.
Inasgyerekek sztrájkja a telefongyárban = Az Est, 1917. május 24.
A telefongyári inasok sztrájkja = Az Est, 1917. május 25.
A telefongyár sztrájkoló tanoncai újra munkába léptek = Az Est, 1917. május 26.

Készítette: Takács Róbert