Sztrij városa. PIL

Ember Lajos levelei a háborúról és a háborúból 1914–1917

“…mert a leggyalázatosabb gaztett, amire csak valaha példa volt a világtörténelemben: ez a háború.” Az idézet egy tehetséges, szépreményű fiatalember leveléből származik, akinek a jövőre vonatkozó tervei abban a pillanatban szertefoszlottak, amikor 1914-ben kitört a világháború. Igaz, csak 25 év adatott meg neki, de sok más sorstársával ellentétben legalább tudunk a létezéséről és megismerhetjük a gondolatait.

Kolozsvárott született, 1894. október 6-án. Édesapját korán elvesztette. A család szegényes körülmények között élt, ennek ellenére az édesanyja mindent megtett azért, hogy a jó eszű gyermek tanulhasson. A négy polgári elvégzése után Budapestre került, a Markó utcai főreál-gimnáziumban érettségizett 1913-ban. A visszaemlékezők szerint sokoldalú érdeklődése tehetséggel és nyitottsággal párosult. Nemcsak a Középiskolai Mathematikai Lapok több pályázatán nyert[1], de irodalmi ambíciói is sikeresek voltak. Még a gimnáziumban eszperantista lett és ezekben az években került kapcsolatba a Galilei Körrel is. Főként Szabó Ervin előadásai, írásai voltak rá hatással. Innen eredhetett érdeklődése a társadalmi, közéleti kérdések iránt. Mindössze egy tanévet járt a budapesti Műegyetemen, amikor kitört a háború.[2]
1914 őszén behívták kiképzésre, Kolozsvárott és Nagyszebenben töltött majdnem egy egész évet. A 23. honvéd gyalogezred hadapródjaként 1915 júliusában indult az orosz frontra, de már októberben hadifogságba esett, és Szibériába, a sztretyenszki hadifogolytáborba került.
17 levele, képeslapja, postai levelezőlapja (vagy inkább üzenete?) maradt fenn. A levelek címzettje unokatestvére, Gál Rózsika. Kapcsolatuk közeli és bizalmas lehetett, hiszen a fiatalember a legbensőbb érzéseit és gondolatait is megosztotta vele. Ezeket végigolvasni megrendítő, hiszen tudjuk, hogy a történet nem happy enddel végződik. A levelekben kevés az életrajzi momentum, inkább a gondolkodásmódját, a világról alkotott képét ismerhetjük meg. Az első levél Budapesten, 1914. július utolsó napján íródott. Meglepő a józansága és a tisztánlátása. Nemcsak hogy nem ragadta magával a tömegek és a sajtó háború iránti lelkesedése, de már ekkor sötét képet festett a lehetséges következményekről.[3]
A Kolozsvárról és Nagyszebenből küldött leveleiben nyomon követhető, hogy az érzékeny fiatalember mennyire nehezen viselte a háborús élethelyzetet, főleg a kiszolgáltatottságot, mennyire megvetette és felháborította az emberek megalázása. Ezek az érzések a hadifogolytáborban csak fokozódhattak, üzenetei már a teljes magába fordulásra, elkeseredettségre utalnak. Az utolsó levél 1917 májusában érkezett, többé nem adott magáról életjelt.
Ugyanakkor bizonyosan tudjuk, hogy élete új irányba fordult.[4] Az oroszországi forradalmi események – sok más sorstársával együtt – őt is magukkal ragadták. A levéltári adatok azt bizonyítják, hogy aktívan részt vett a hadifogoly-mozgalom szervezésében. Ő volt a magyar hadifoglyok egyik képviselője a szibériai hadifogolytáborok különböző nemzetiségű küldötteinek Irkutszkban tartott kongresszusán, ahol megalakították a Szibéria Külföldi Munkásainak Kommunista (Szociáldemokrata) Pártját.[5] Bekerült a központi végrehajtó bizottságba és megbízták a magyar nyelvű sajtóügyek vezetésével. Szerkesztőként ő jegyzi a rövid életű Világforradalom – Mirovaja Revoljucija c. lapot, amely 1918. júliustól–augusztus 13-ig kéthetente jelent meg, kezdetben Irkutszkban, majd Berezovkában, utoljára Verhnyeugyinszkban.
Fegyveresen is harcolt a polgárháborúban, részt vett az Irkutszk és a Bajkál-tó környéki csatákban. 1918 szeptemberében egy partizáncsoporttal a transzszibériai vasúttól északra elterülő tajgába vonult vissza. 1919 tavaszán a Tungir folyó menti harcokban esett el társaival együtt. Ezen a helyen emlékmű áll, amelyet az ott élők Vengerszkij Perekatnak, azaz Magyar Zátonynak neveznek.

Ember Lajos portréja, 1917
Ember Lajos portréja, 1917. PIL

 1.

1914. július [31.][6]

Budapest

Kedves kis húgom, mindennap készültem írni neked, de csak nem tudtam elszánni magam rá mind e percig, mert ugyebár az ember arról ír, ami éppen foglalkoztatja, engem pedig nem valami kecses tárgy foglalkoztat állandóan: a háború. Nem csak azért, mert éppen háború a háború, hanem mert a leggyalázatosabb gaztett, amire csak valaha példa volt a világtörténelemben: ez a háború. És a legbarbárabb és legreménytelenebb ország jelenleg Albánia után: Magyarország. És e rothadt kis ország legrohadtabb szemete: a magyar sajtó, élén a Világ című, ezek után igen reményteljes újsággal. A Népszavát terrorizálták, a Világot nem kellett, az egyetlen igazán becsületes és őszinte lap, egy tót lap, a címét nem tudom, egyszerűen nem jelenik meg, mert ha úgysem írhatja, amit gondol, hát inkább nem ír semmit.[7] Így hát a Sipka-szorosban minden csendes. És Budapest lelkesedik… Igen. Az első estéken ötvenezer-százezer ember jött ki az Andrássy útra, különösen az Oktogonra: nézni a háborús tüntetést.[8] És tüntetett harminc-ötven, pardon, nem ember, hanem detektív, cserkész, messenger boy[9] és kongreganista.[10] Eleintén ugyan még csatlakoztak hozzájuk megtévedt jámborok: lelkes honhazaffyak, de például tegnap már, mikor a felakasztott Pasicsot ábrázoló bábut hordozták körül a városban: szégyellt közéjük állni egy nadrágos ember is. Árván bőgte a négynapi munkában berekedt negyven torok, hogy „éljen a háború”!, meg hogy „Vesz-szen Szer-bia!”. [11] Az Újság megvallja, hogy ilyen lelkes tüntetésre még ők sem számítottak.[12]
Bíró Lajos, a tied, a Világ vezércikkeiben – és a Polgári Mocsárpárt nevében talán – lelkesíti a honfiakat a király és haza iránti hűségre, ami magyarul úgy hangzik, Vitam et sanguinem.[13] Az Est ájuldozik a király hűséges szürke szemeitől és nyaldos csendesen a király felé. A király és Tisza gróf pedig csöndesen halállal fenyegetik a szegény nemzetiségeket és a bűnös izgatókat, „csírában” fojtogatnak, a magyarságot nem fenyegetik, csak cselekszenek.[14]
Tapsoljunk a szerzőnek. Szerző pedig nem Szerbia, nem Ausztria, hanem Magyarország, a magyar feudálisok. S ha sikerül az egész nekik, három ország pusztul belé: Szerbia, Ausztria és Magyarország. Csak rajta: Éljen a háború. Remélem, hogy mint lelkes honleány, te is háborúpárti vagy. Én is. Éljenek a tömeggyilkosok. Éljen! Éljen! Éljen! Éljen a drága búza. Éljen a drága hús! Éljenek a drága hazafiak, akik bennünket mind e jóban részesítettek eddig, és ezután is akarják tenni. Éljen európai Magyarország 1914 kr. után.

Szervusz, ha orosz háború addig ki nem tör, még találkozunk.

 Lajos

De Polányi tényleg drága fiú.[15]

PIL 686. f. 75. ő. e. 12. l. Eredeti, kézzel írt levél.

2.

[1914. november 12. előtt]

[Kolozsvár]

Édes kicsi húgom, amióta bakancsban taposom a világot, még nem esett semmi olyan jól, olyan kedvesen, mint a te leveled. Lehet, hogy azért, mert itt nem kergetik az örömök egymást, de a te leveled olyan sokat hozott magával azoknak a levegőjéből, akiket szeretek, és ahol nincs piszok és nincs szitkozódás meg kaszárnyaszag, hencegő, feszített butaság és nem egész hangos jajgatás. Itt hihetetlenül szomorú embereket lehet látni, akit nem városi unalom nyomorít, látom őket énekelni, sírni, verekedni és cigány-frájterek botja alatt rabszolgáskodni.[16] A baka a legtökéletesebb rabszolga a világon, csak nem egy gazdája van, hanem ezer és mindegyik előtt hasra fekszik és mindegyiknek joga van őt agyonverni. És még ez sem minden. Egy baka jut az eszembe, itt van a századom 3. zugájában, a század csúfja.[17] A legbolondabb karikaturista sem tudná még csak megközelíteni sem. Aki ránéz kacag és amióta észrevettük, mind őt nézzük. Kicsi lőcslábú, nagyfejű, piszeorrú, ritkaszakállas, bután a világba bámészkodó vagy belemosolygó szemekkel, a leghülyébb idióta a világon. Valami disznópásztor lehetett a civil életben és a kinti ruhájában járt eleinte, mert egyenruha nem jutott neki. Aztán kapott egyenruhát. Életemben ilyen cafat rongyhalmazt még nem láttam, mint amit ráhánytak. A szerencsétlen egy napig javítgatott, varrt rajta, hogy ki ne hulljon belőle legalább. A bakancs két ballábra való pár volt, azonkívül olyan nagy, hogy akár bele is ülhetne. Le nem tudom írni, hogy nézett ki. A múltkor, hogy ránéztem, ravaszul rám kacsintott, aztán a katonák egy félóráig kacsintatták a század díszét, annyira tetszett nekik. A káplár egyszer odaállott és csomónként tépte ki a szakállát, hogy lássa, mit szól hozzá. Szegény állt haptákban, és nézte és néha mosolygott. A gyakorlatoknál pedig éppen komikus ez a szegény nyomorék. Sose tudja, mit jelentenek a vezényszók és ha a sarzsi kiált valamit[18], fordul jobbra, balra vagy hátra, ahogy eszébe jut, aztán körülnéz és látja, hogy a többi mást csinált, akkor csodálkozva rájuk nézett és utánuk csinálta. Kap ez az ember annyi verést, hogy bizony aligha érzi, hogy ő a szabadság országában él, nem pedig holmi cári földön. És mindenki kacag rajta és ő velük kacag. Ma láttam ezt az embert sírni. A gyakorlótéren álltunk, egy madzaggal cédula volt a jobb karjára kötve, hogy megismerje, a kaucsuk gallérja törött volt[19] s a füléig szaladt és ott találkozott a sapkájával, ami a füle aljáig ér. Egy katona odalépett s leszakította a nyakából a gallért. Ő sírt. Ó drága csámpás, jó fiam, pedig az nem szép, mikor a vágómarha rúg. Te csacsi, mi vagyunk az oka. Többi vágnivaló.
Pedig hát én nem is erről akartam írni, most veszem észre, hogy újból kezdem a levelet, mert egyszerre megírni nem volt időm.
Tegnap este egy önkéntes társam megzavart az írásban, Adyról és az új irodalomról vitáztunk, ma pedig borzasztó fáradt vagyok, egész nap haptákban masíroztunk és laufsritt[20] és wieder[21] váltakoztak hegyre föl, hegyről le, egy patakon kétszer átgázoltunk és még az utcán is hasravágattak. A legények persze lelkesednek. Én hallgatok, de nehéz ez, be jó talaj istenem. De kár.
A fiúknak mondd meg kérlek, hogy ne haragudjanak, mert ami kevés időt tudok az írásra fordítani, akkor haza írok és nekik sohasem jut az időből, pedig szeretném.[22]
Nádas Gyurinak mondd meg: mi ismerjük egymást és írás nélkül is elgondolhatja, hogy mit gondolok, megjegyzem, hogy bátran túlozhat, mert ez nem tilos. És ha el nem szabadulok innen rövidesen, egy-egy kétleveles estén írni fogok neki és nekik.[23]
Szerencsére az agyvelőm nemigen működik, hanem azért rossz, mert nem jut eszembe sok minden, amit írni akartam, sőt, attól tartok, semmit sem írtam. Az értelmetlenség beszédben sokkal jobb és én is jobban szeretnék beszédben értelmetlenkedni, csak attól félek, hogy egyáltalában nem tudok innen elszabadulni és alapos okaim vannak erre a félelemre. Jó volna köztetek lenni, de levelet kapni is jó. Írjál. Az olvasás könnyebb, mint az írás, tényleg, és mikor felétek gondolok, éppen nem tudok írni.

PIL 686. f. 75. ő. e. 36. l. Eredeti, kézzel írt levél.

  3.

1914. november 12.[24]

Kolozsvár

Minden levél egy kedves, meleg hullám, ami ér és meglep és megvigasztal, ahogy itt ülök, örökös fáradt és dongó agyvelővel, igazán nem tudom megérteni, hogy lehet ez, hogy ti szerettek engem. Nem értem, mert én nem szeretem magamat, hidd el, nem póz ez és nem csupán egy mérsékelten jóképű aforizma gyanánt mondom. Én emlékszem egy valakire, aki voltam és ha levél jön, boldogan és egy kicsit megint élve olvasom el a levelet, ami nekem van címezve, de valaki másnak van írva és egy-egy órára igyekszem akkor rá hasonlítani.
Azt sem mondhatom, hogy a múltból élek, nem élek belőle, csak emlékszem rá és annyi maradt, ami éppen elég a fájásra. Abból maradt.
Kinéztem tegnap estefelé az ablakon és láttam a havasokat, egész közel látszottak és össze-vissza csíkozva hóval, az jutott eszembe, hogy ha én ezt látnám, mennyire tetszene nekem. Egyedül a holnapi dolgok, amire még gondolni és törődni tudok. De ritkán. Az én gondjaimmal nem érdemes törődni. A te gondjaid közelebb vannak hozzám, mint az enyéim, épp ezért. Örülök, hogy tetszik neked a geometria, már most is, mikor nem ad semmit, hát még később, mikor az algebrával egészen összefolyik, majd meglátod, milyen gyönyörű lesz. Tudod-e hasznát venni már a Math.[ematikai] Lapoknak? Még ugyan nagyon az elején tartasz a dolgoknak, de a Gyakorlatok közt akad elég, amit már meg tudsz oldani, kérj csak tanácsot Neuhausertől, ő majd ki tudja válogatni.[25] Persze ezek nem olyan gyerekjáték dolgok, amit csak úgy kivág az ember és ha nem rögtön, hát kétségbeesik, a Math. Lapék számítanak arra, hogy valaki esetleg napokig is törje a fejét valamin, amíg rájön.
Az énekeskönyvet tényleg most olvastam és nagyon drága könyv, nagyon szeretem, de nagyon sajnálom belőle Szép Ernő életét, még én is, még így is.[26]
Mert magamat most már nem igen sajnálom, ugye igazam van?

PIL 686. f. 75. ő. e. 79. l. Eredeti, kézzel írt levél.

 4.

[1914. november 25. előtt]

Kolozsvár

Kis húgom, most már komolyan egy szelídített, sőt idomított katona vagyok. Tudok fél lábon állni, amit úgy hívnak, hogy […][27] und forverestrekken,[28] sárba hasalni, és tudom, hogy kár minden patronért, ami nem megy bele egy emberbe sem. Szóval félned nem kell attól. Ami az intelligens fiúkat illeti, egy-kettő akad legfeljebb, akivel lehet beszélni. Jobban mondva egy intelligensebb fiú van és térítem is lassan, de hát nem sürgős. Ez egy kicsike kis vigasztalás nekem, itt, így, most. Meleg, jobban mondva köszöntést küldök barátnőidnek is. És a leveledet köszönöm.

PIL 686. f. 75. ő. e. 10. l. Eredeti, kézzel írt levél, tábori postai levelezőlapon.

 5.

1914. november 25.

[Kolozsvár]

Kedves fiam, igenis egy pár nap óta sokkal könnyebb a dolgom, annál is inkább, mert egész nap itt ülök a meleg szobában és lopom a napot. Mert bár baka vagyok, meglógni huszáros eleganciával tudok már. De rám is fér, mert olyan fáradt voltam, hogy nem győzöm kipihenni magam. El nem tudtam volna képzelni soha magamról, hogy órák és naphosszat ülök anélkül, hogy csinálnék valamit és minden pózban és minden percben el tudok aludni. Itt van a kantinban egy külön szóba, tisztek és önkéntes urak számára, ide bújok be. Délelőtt egy hadnaggyal töltöttem el az időt, aki szintén nem rukkolt ki[29] és pechjére épp itt botlott bele a századparancsnokába. Ő is bebújt hát a szobába és a függöny mellől ki-kipislogott, hogy nem megy-e még el a kapitány. Egyébként a szó legszorosabb értelmében semmit nem csinálok. Legfeljebb eszem és alszom, mint egy állat. Szellemi munkára teljesen képtelen vagyok, sőt amíg egy levelet megírok, addig is akkora pauzákat tartok, mintha infanteriszt[30] Argyelán Vazul írná, aki pedig analfabéta.
Apropó analfabéta. El nem tudod képzelni azt a tónust, ami az önkéntesek közt is uralkodik. Annyira, hogy ők maguk is bámulnak rajta, megállván néha: hogy ők hogyan beszélnek! Egy fiú volt az önkéntesek között, akiből lehetett volna faragni valamit, értelmes fiú. És azt hiszem, így sem veszett kárba az a pár hét, amit vele töltöttem. Ma utazik Szebenbe, oda soroztatta magát, őt igazán sajnálom, jó fiú volt nagyon és nem rémült meg az új gondolatoktól. Csak mikor nekik beszéltem, addig voltam egy kicsit ember, aztán visszaesem a nem is nagyon fásult fásultságba és becsukódik az agyam. Amióta itt vagyok, könyvféle nem járt a kezemben és úgy gondolom, az írásomon is észreveheted, mennyre megalvadt az agyvelőm. Csak egy örömöm van, mikor levelet kapok, de ebben nincs sok részem. Remélem nemsokára nem is lehet már. Szervusz fiam, dolgozzatok, gondoljatok rám is, szegény bakára. – A viszontlátásra. 914. nov. 25.

PIL 686. f. 75. ő. e. 1112. l. Eredeti, kézzel írt levél.

 6.

[1914]

Kolozsvár

Kedves kis húgom, a katona életét és vérét áldozza valamiért, amiről nem igen tudja, hogy mi, de azért okosan teszi, hisz egyebe sincs. Nagyrészt mint élete és vére. Káromkodnak, félnek, bátrak, engedelmesek, mert egyebet nem tudnak, csak káromkodni, félni és engedelmeskedni. Némelyek parancsolnak is, de ez is igen jó. Álmait az isteni mindenhatóságról mindenki úgy elégítheti ki legegyszerűbben, hogy káplár vagy frájter lesz a k.u.k. hadseregnél.[31] Be jó, hogy van. Lajos.

PIL 686.f. 75. 13. l. Eredeti, kézzel írt levél, tábori postai levelezőlapon.

  7.

1915. július 10.

Nagyszeben

Kedves kis húgom, olyan szótlanul áll a kezemben a toll, mert hiszen most szóval is csak hallgatni tudnók, de írás közben ezt még nem találtál fel, kár. Én is tele vagyok most magamért csendes, vagy inkább fáradt gyásszal, és innen a távolból akár szomorún, akár vidáman lenni: de lenni, igen erőlködő valami. Éppen úgy, mint egykor Kolozsváron, egyszerre elvesztettem itt is az ébrenlét érzését és egyáltalában nem tudok tájékozódni magamban. Pedig nagyon szeretnék veled beszélgetni, mi már olyan nagyon rég nem beszélgettünk és alig is tudom elképzelni. Aztán éjszaka is van, kívül szuszog a sötétség, csak éjjel jutok hozzá, hogy írjak, bár ezek még az éjszakáinkat is ellopják: egyik éjszaka riadó, máskor meg harcászati írásbeli házi feladatot adott a százados tanító bácsi. Ma egész nap részeg voltam az álmosságtól és folyton csak kicsit pesszimista, majdnem közönyös kábultságban vagyok, azért lesz olyan értelmetlen ez a kis levélforma. Ne haragudj érte, kérlek. Ígérek hosszabb és értelmesebb levelet.

PIL 686. f. 75. ő. e. 14–15. l. Eredeti, kézzel írt levél, borítékkal.

 8.

1915. július

Nagyszeben

Nem tudom, tudod–e már, hogy megyünk innen vissza az őszi hidegpoklomba Kolozsvárra.

Üdv az egész élő és lélegző társaságnak.

PIL 686. f. 75. ő. e. 16. l. Eredeti, kézzel írt képeslap.

 9.

1915. július 22.

Kolozsvár

Itt vagyok Kolozsváron, de már valószínűleg nem sokáig.

  1. honv gy.e. III.pótszázad

Kolozsvár (Ref. Gimnázium)

PIL 686. f. 75. ő. e. 17. l. Eredeti, kézzel írt levél, színes képes levelezőlap hátoldalán. A képeslap bal felső sarkában Kürthy 1914 felirat. A hátoldalán Régi curia felirat. Rápecsételve: A kolozsvári Vöröskereszt kórházak javára. A levelezőlap lepecsételt bélyeggel ellátva.

  10.

1915. július 27.

Nagyvárad

Megy a vonat, viszi a 23-as bakákat.

PIL 686. f. 75. ő. e. 18. l. Eredeti, kézzel írt levél, színes képes levelezőlap hátoldalán. A képeslap bal felső sarkában Nagyvárad, jobb felső sarkában Görög kath. püspöki palota felirat. A levelezőlap lepecsételt bélyeggel ellátva.

 11.

1915. július

Sztrij, Galícia

A lucskos Galíciából.
Lajos

Komarno[32] 1915. VII

PIL 686. f. 75. ő. e. 19. l. Eredeti, kézzel írt képeslap, hátoldalán Sztrij utcaképével.

 12.

1915. augusztus [22.]

[Galícia]

Csak az a baj, hogy esik az eső, azt nem szeretem, mikor nyaralok, hogy az a híres lövészárok, ahonnan megható és heroikus leveleket lehet írni, mindenféle durrogó és fütyülő dolgokról. Minden jó volna, csak az idő ilyen pityergő ne volna, és megvallom azt a prózai dolgot, hogy most aludni fogok, annak dacára, hogy nappal nem, itt tudniillik éjjel nem divat az alvás.

PIL 686. f. 75. ő. e. 20. l. Eredeti, kézzel írt levél tábori postai levelezőlapon. A lapon: „Továbbítható: [Rédey bdr.]”

 13.

1915. augusztus 26.

[Keleti front]

A két Rózsinak írom. Képzeljétek, hogy egy szigorú tábornok úr (vagy akár lejjebb) „vigyázzba” állított és úgy mondom ezeket. Ebben az állásban tudniillik az embernek nincs sem arca, sem gesztusa, a hangja pedig feszes síneken megy. Pár levelemet egy valaki zsebre vágta cenzúra címén, szót sem írok többet erről, ezt is nehezen szorítottam ide, nem akarom, hogy ez is fennakadjon egy szigorú zseben. Fékezett ceruzám ma jó ugyan, szót nem. Ti tudjátok, mim vagytok nekem, most vigyázban állok, de azután majd ha vége lesz, lesz valami mondanivalóm. Egyéb is.

PIL 686. f. 75. ő. e. 21–22. l. Eredeti, kézzel írt levél, tábori postai levelezőlapon.

 14.

1915. szeptember 6.

[Keleti front]

Drágáim, nagyon kell, hogy szeresselek benneteket és azon melegedem, hogy rátok gondolok, mert hideg van, fúj a szél, utálatosan sokat esik az eső és nincs fedeles tanyám. De azok a levelek olyan nagyon-nagyon sokáig nem jöttek és én magamnak oly hihetetlenül keveset érek, hogy nem tudom elképzelni sem, hogy van valaki, akinek érek valamit, olyan súlyos dokumentumok nélkül, amilyeneket kaptam, két levlap, meg két fél egy sárga levélben, sőt, úgy sejtem, hogy valamim jött meg, mert a századparancsnokom azt mondta, hogy jött postám, de a küldönc nem hozta le az éjjel, nappal pedig nem lehet érte küldeni, mert egy nagy kopasz dombon át kell menni, ahol okvetlenül lelövik az embert – szóval a ti kedvetekért megpróbálom egy kicsit, hogy törődjem avval a baka Ember Lajossal. Új érzések, hangulatok nemigen vannak, mert ha volnának, csak az lehetne, ami az Andrejev emberéé, de a végem is az lenne, ami az övé.[33] El tudjátok-e képzelni, hogy mi lett belőlem, milyen hulla, azért, hogy élhessek. Más hangulatféle nem jut az eszembe, csak mikor éjjel a Szeret partján sétáltam és néztem, ahogy a sűrűn összebújt falvak hogy égnek sorban a túlsó parton – olyan szép volt, olyan csöndes és nem vad, ahogy a hangok tükröződtek nesztelenül a vízben, közvetlenül szemben velem a falu már nem égett nagy lánggal, csak izzott, olyan volt, mintha Budapesten volnék, a Duna-parton és a drága meleg kávéházakat látnám ragyogni. – Minden, amit csak láttam, egyetlen nagy fájássá vagy vágyakozássá préselődött össze, ami szenvedés, halál és érthetetlenség összetolult. Egy vágyakozás vagyok. És tegnap reggeltől ma estig folyton erre a levélre gondoltam, amit írhatnék, hogy hátha lehetek benne valami, nem, ami vagyok, nem ez a rongy. Ez a levél.

PIL 686. f. 75. ő. e. 2324. l. Eredeti, kézzel írt levél.

 15.

1915. október 31.

Sztretyenszk[34]

Vigasztalhatatlan vagyok, ha rátok gondolok.
Ember Lajos
Hadifogolytiszt, Sztretyenszk, Bajkálon túli terület, Szibéria

PIL 686. f. 75. ő. e. 25. l. Eredeti, kézzel írt német nyelvű levél, a hadifoglyok számára rendszeresített orosz nyelvű postai levelezőlapon.

 16.

1915. november 22.

Sztretyenszk

Nagyon nehéz, ilyen sok ezer kilométer távolságból egymással beszélni. Válasz, egy választ nem kaphatok, és így beszélgetni nagyon magányos. Kezembe venni az agyam romjait, és azzal beszélgetni, ez van. Oly sok mindent szeretnék megbeszélni, írsz nekem (ugye), sokat, nem úgy, mint én.
Ember Lajos
Hadifogolytiszt, Sztretyenszk, Bajkálon túli terület, Szibéria

PIL 686. f. 75. ő. e. 26. l. Eredeti, kézzel írt német nyelvű levél, a hadifoglyok számára rendszeresített orosz nyelvű postai levelezőlapon.

Tábori képeslap előlapja, Sztretyenszk. PIL
Tábori képeslap előlapja, Sztretyenszk. PIL

 17.

1917. május 15.

Sztretyenszk

Kedves Rózsika, látom és tudom, hogy igazságtalanul haragudtam Rád, ahogy valójában igazságtalanul haragszom mindazokra, akiket szeretek. De a háború után minden másképp lesz, talán megváltozom én is. Mindaz, amit én itt … és írok, (amikor egyáltalán valamit is … és írok) az csupán egy betegség, betegnek lenni nem szép dolog, de megbocsátható, mert nem tart örökké.
Ember Lajos
Hadifogolytiszt, Sztretyenszk, Bajkálon túli terület, Szibéria

PIL 686. f. 75. ő. e. 26. l. Eredeti, kézzel írt német nyelvű levél, a hadifoglyok számára rendszeresített orosz nyelvű postai levelezőlapon. A kipontozott rész olvashatatlan.

 

Közli: Zalai Katalin

 

[1]A Középiskolai Mathematikai Lapok 1894. január 1-je óta kisebb-nagyobb megszakítással a mai napig megjelenik. Célját Arany Dániel lapalapító így fogalmazta meg: „tartalomban gazdag példatárat adni tanárok és tanulók kezébe.” A lap több tudós nemzedék oktatásában játszott kiemelkedő szerepet.

[2] Az adatokat és az itt közölt leveleket Milei György gyűjtötte össze Ember Lajos rokonainak és barátainak segítségével. A levelek közül hármat közzétett. Ember Lajos néhány levele és írása. Közli: Milei György. = Párttörténeti Közlemények, 1958/3. 157–165.

[3] A hazai lapok többsége a háború kitörését lelkesen üdvözölte. Nemcsak a kormánypárti, hanem a mérsékelt ellenzék lapjai is a Szerbiával való leszámolást sürgették. Ld. 7. jegyzet

[4] 1917 utáni életútjának feltárása Milei György és Józsa Antal történészeknek köszönhető, akik több évtizeden keresztül dolgoztak az oroszországi levéltárakban a magyar hadifoglyok sorsát kutatva. A témában számtalan könyvük és cikkük jelent meg.

[5] A kongresszust 1918. április 14–25. között tartották. 1918. május 15-én jelent meg egyetlen fennmaradt cikke a Világforradalom c. lap első számában. Miért nevezzük magunkat kommunistáknak? Közli Milei György: i. m. 163–165.

[6] A dátumok illetve a helységnevek zárójelbe tételével kívántuk jelezni, hogy pontos adatok híján megpróbáltuk meghatározni a levelek keletkezési idejét és helyét.

[7] A Népszava 1914. július 22-én megjelent cikke miatt Tisza István miniszterelnök magához rendelte Garami Ernőt, a Népszava főszerkesztőjét és „a legszigorúbban figyelmeztette”, hogy „a lapot, ha hangját nem változtatja meg, (…) azonnal betiltja” (A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. 4/B kötet. Bp.,  1969. 14.) A Népszava értett a szóból és ezt követően igyekezett alkalmazkodni a helyzethez. Mindenki a háború mielőbbi sikeres befejezésében bízott, ezért a sajtó is támogatta vagy legalábbis tolerálta a korlátozásokat. Cserébe a kormányzat gesztust gyakorolt a sajtó felé: a politikai napilapokat a posta térítésmentesen szállította, továbbá feloldották egyes lapok utcai árusításának tilalmát. Így 1914. szeptembertől újra lehetett utcán is terjeszteni a Népszavát. Számos újságíró felmentést kapott a katonai szolgálat alól, többen haditudósítóként, bizonyos kedvezményekkel működtek, így Molnár Ferenc (Az Est), Biró Lajos (Pester Lloyd), Göndör Ferenc (Népszava), Payr Hugó (Budapesti Hírlap).

[8] Tüntetések. = Népszava, 1914. július 26.

[9] Kifutófiú.

[10] Katolikus mozgalom, melynek fő célja a keresztény ifjúság nevelése és a hitélet erősítése.

[11] Nem mindenki a Nemzeti Kaszinó előtt felállított Pasics szerb miniszterelnök bábuján akarta levezetni indulatait, volt, aki a környékbeli kocsmákban hűtötte magát. A Hernád utca és az István utca sarkán lévő kiskocsmában is „háború tört ki”, mert a kocsmáros kihasználva a nagy forgalmat, egy pohár sörért 18 fillér helyett a dupláját kérte. A betérőknek ez nagyon nem tetszett, törtek, zúztak, a rendőröknek kellett kivonulni és a békét helyreállítani. Háborús lázban Budapest. = Világ, 1914. július 30.

[12] A viszontlátásra! = Az Újság, 1914. július 28.

[13] Bíró Lajos (1880–1948) a 20. század első évtizedeinek meghatározó írója, újságírója, szerkesztője, politikusa volt. A Galilei Körben is népszerű és nagyhatású véleményformálónak tartották, ezért is hiányolja határozott háborúellenes állásfoglalását. Bíró Lajosnak a Világban megjelent 1914. július végi cikkeire utal. A háború. =Világ, 1914. július 25. ; A kockát elvetették….= Világ, 1914. július 26.; A katonáink. = Világ, 1914. július 30.

[14] A lap a császár „Népeimhez” szóló kiáltványát magasztalja. „Tudom és viselem”.  = Az Est, 1914. július 31.

[15] Két Polányi is szóba jöhet. Valószínűbb, hogy Károlyra (1886–1964) utal, aki első elnöke volt a Galilei Körnek, később hírneves gazdaságtörténész, szociálfilozófus, társadalompolitikus. De az is lehet, hogy öccséről, a szintén neves Polányi Mihályról (1891–1976) van szó, aki eredetileg orvosi tanulmányokat folytatott, orvosként szolgált az első világháborúban, majd kémikusként dolgozott, végül ő is a társadalomtudományok és a filozófia felé fordult.

[16] Frájter (őrvezető) a német der Gefreiter szóból származik.

[17] A 3. század egyik szakaszában.

[18] A rendfokozattal (sarzsival) rendelkező tisztek.

[19]  A katonák keménygallérja kaucsukból volt.

[20] Der Laufschritt = futólépés

[21] Wieder = ismét, újra

[22] A visszaemlékezők szerint barátaira, Lovas Andorra és Gárdos Györgyre utalt.

[23] Legjobb barátja Nádas György (1895–1917) műegyetemi hallgató, 1916-ban a Galilei Kör titkárhelyettese volt, 1917-ben öngyilkos lett. Aranyossi Magda: Rendszertelen önéletrajz, 1978. 45–53.

[24] Mivel a levélen nincs dátum, a levélhez tartozó borítékon lévő postai pecsét dátumát adtuk meg.

[25] Egyik barátja lehetett.

[26] Szép Ernő Énekeskönyv c. verseskötetéről van szó. A Nyugat jelentette meg 1912-ben.

[27] Olvashatatlan a német kifejezés.

[28] Verstecken (elrejtőzni) szóból eredhet az itt használt kifejezés.

[29] Jelentése: nem állt elő, nem vonult ki, a német rücken szóból ered.

[30] Der Infanterist = gyalogos

[31] Káplár (tizedes), frájter (őrvezető), katonai rangok az OMM hadseregében.

[32] Kisváros Galíciában, nem azonos a szlovákiai Komarnóval.

[33]Valószínűleg Leonyid Andrejev A vörös kacaj c. novellájáról van szó, amelynek névtelen főhőse az orosz-
japán háború idején hasonló fizikai és lelki megpróbáltatásokon ment keresztül és végül megőrült.

[34] A város Szibériában, a Silka folyó jobb partján fekszik. Tulajdonképpen egy szibériai lövészezred garnizonja volt. Épületei túlnyomórészt fából épültek. A 600 méter széles és sebes folyású folyó bal partján, egy magas domb tetején sok katonai fabarakk volt, amelyekbe borzalmas viszonyok között pár ezer magyar és német hadifoglyot zsúfoltak be. L. Selmecbányai ifjúság, szibériai hadifogság. Király Lajos visszaemlékezései. Király Endre akvarelljeivel. http://mek.oszk.hu/08800/08832/08832.pdf