A Gellért fürdő és Szálló manapság Budapest egyik látványossága, de a Monarchia fennállásának utolsó évtizedében csak vicceket gyártottak arról, hogy milyen hosszú ideig épült, és mennyivel lépték túl a költségeket. A létesítmény nem magánvállalkozásban épült ugyanis, hanem a főváros tulajdonát képezte, és a közpénzből finanszírozott beruházás – ahogy a XX. század más korszakaiban sem – nem volt túlzottan hatékony. Arról, hogy fővárosi tulajdonban volt a létesítmény, a Népszava írt 1918. szeptember 19-én, a megnyitás előtt. Szeptember 20-án pedig, a megnyitó után így fogalmazott a lap alcímében: „A luxusfürdő kész, a népfürdőt kifelejtették belőle”. A cikkből kiderül, hogy nyolc esztendeje folyt ekkor már az építkezés, amelyre jellemző volt „az uralkodó osztály érdekeinek dédelgetése mellett a dolgozó, vagyontalan osztály érdekeinek elhanyagolása”.
Az osztályharctól eltekintve, a beruházásról szóló viccekről Az Est című lapból értesülhetünk. A bulvárlap így írt: „ma délután fogják megnyitni a Gellért fürdőt. Szinte hihetetlen ez a hír, mert minden pesti ember azt hitte, hogy a Ferenc József-híd budai oldalán emelt állvány- és lécrengetegből sohasem fog kibújni a híres fürdő. Már közmondássá is vált, ha valami soha nem készült el: »akkor lesz kész, amikor a Gellért fürdő«. A Gellért fürdő azonban nemcsak a késedelme, hanem az erkölcstelen nagy költségek miatt is belekerült a magyar közmondások tárába.”
Nem volt szerencsés egy, a fürdőberuházás iránt érdeklődő katonaorvos sem: ahogy arról 1918. szeptember 12-én Az Est beszámolt, egy budapesti ezredorvos, Hofbauer Barnabás a kelenhegyi (azaz gellérthegyi) oldalon sétált, nézte az épülő szállót, de közben beleesett egy árokba. A mélyedésben a „világító vezetékek” voltak, azaz az elektromos hálózat kiépítéséhez ásták ki az árkot, amely „nyitott volt”. Hofbauert kéz- és lábtöréssel szállították a Pajor-szanatóriumba. Más orvosok is ellátogattak a Gellért fürdőbe 1918 szeptemberében, de nekik nem lett bajuk: a központi hatalmak doktorai kongresszusra jöttek szeptember végén a magyar fővárosba, és miután délben az Akadémián a malária elleni védekezésről tanácskoztak, délután a Gellértet nézték meg, majd hajózni mentek a Dunára.
A Gellértet, a fürdőt és a vele összekapcsolt szállodát érdemes volt megnézniük a Pesten tanácskozó orvosoknak. Az amúgy fanyalgó Az Est tudósítója is el volt ugyanis ájulva a kivitelezéstől: „az építkezés hosszú ideje nem veszett kárba, mert Budapest valóban szép fürdőt és elegáns szállót nyer vele. […] A szálló modern és elegáns építkezés: díszes hallja, magasföldszintjén ízléses társashelyiségei – zeneszobája, játékszobája, hölgyszalonja, dohányzója, írószobája – vannak, a szobák nagyon csinosan vannak berendezve, mindegyikhez van előszoba, telefon és telefonhírmondó”. A tudósítás szerint a szálloda szobáit „elsősorban olyan betegek kapják, akik a Gellért fürdő gyógyforrásaira rá vannak utalva, ha azonban a betegek nem foglalják le az összes szobákat, szálláshoz juthat benne egészséges ember is, ezt azonban legfeljebb egy hétig fogják tűrni”. A fürdőt összekötötték természetesen a szállodával: „Hatalmas és díszes csarnokból jut itt az ember az áldott és jótékony hatású fürdők helyiségeibe: itt sorakoznak egymás mellett a nők, a férfiak számára szánt bazének, a kis pihenőkamrák függönnyel és kényelmes pamlagokkal ellátva, a csinos fürdőkabinok, mélyített fürdőkádakkal” – írta Az Est. A szálló egy év múlva fontos szerephez jutott: a Gellért előtt mondta el 1919 novemberében Budapestre való bevonulásakor (a Tanácsköztársaság bukása után) a fővárost elítélő beszédét Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg főparancsnoka, majd főhadiszállását is a szállóban rendezte be – előzőleg a román megszálló hatóságok parancsnoksága működött itt.

Felhasznált irodalom:
A Gellért fürdő megnyitása = Népszava, 1918. szeptember 19.
A Gellért fürdő megnyitása. A luxusfürdő kész, a népfürdőt kifelejtették belőle = Népszava, 1918. szeptember 20.
Belezuhant a Gellért fürdő huzal-árkába = Az Est, 1918. szeptember 20.
Elkészült a Gellért fürdő = Az Est, 1918. szeptember 20.
Az orvosi kongresszus ülései = Az Est, 1918. szeptember 24.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Népszava, 1918. szeptember 19.
A Gellért fürdő megnyitása

A főváros tulajdonát képező Gellért fürdőt csütörtökön, e hó 19-én délután 4 órakor fogják ünnepélyesen megnyitni. Az ünnepélyes megnyitáson képviseltetni fogja magát a kormány is. A hadseregszállítók használatára a fürdőt és szállodát szeptember 26-án fogják átadni.

Az Est, 1918. szeptember 20.
Elkészült a Gellért fürdő

A kormány és a főváros képviselőinek jelenlétében, ma délután fogják megnyitni a Gellért fürdőt. Szinte hihetetlen ez a hír, mert minden pesti ember azt hitte, hogy a Ferenc József-híd budai oldalán emelt állvány- és lécrengetegből sohasem fog kibújni a híres fürdő. Már közmondássá is vált, ha valami soha nem készült el: „akkor lesz kész, amikor a Gellért fürdő“. A Gellért fürdő azonban nemcsak a késedelme, hanem az erkölcstelen nagy költségek miatt is belekerült a magyar közmondások tárába. Annyira prédálták a fürdőre a pénzt, hogy a háború előtt az volt a helyzet, hogy az előirányzott költségeket tizenkét millióval túllépték és a főváros egyik legkínosabb ügye lesz a Gellért fürdő. A háború azonban felszöktette az értékeket s így a fürdőbe ölt milliók sem vesztek kárba. Bizonyos, hogy nem volt még közüzem, amely már megnyitása előtt az elővigyázatnak ilyen túllépését tudta volna felmutatni, mint a Gellért fürdő. Elképzelhető tehát, hogy milyen nagy jelentőségű nap szeptember 26., amelyen megindul a deficitek pótlása: ezen a napon adják át ugyanis a közönségnek a Gellért fürdőt és a vele kapcsolatos szállodát. A sajtó képviselői tegnap nézték meg az új palotát.
Meg kell állapítani, hogy az építkezés hosszú ideje nem veszett kárba, mert Budapest valóban szép fürdőt és elegáns szállót nyer vele. A szállónak a Gellért téren van a bejárata, a fürdőt a Kemenes utca felől lehet legkönnyebben megközelíteni. A szálló modern és elegáns építkezés: díszes hallja, magasföldszintjén ízléses társashelyiségei – zeneszobája, játékszobája, hölgyszalonja, dohányzója, írószobája – vannak, a szobák nagyon csinosan vannak berendezve, mindegyikhez van előszoba, telefon és telefonhírmondó, sőt mindegyikben van egy kép Wagner Gézától is. A szobák ára méltányos: a legolcsóbb szoba ára reggelivel együtt 14 korona naponta, a legdrágábbé 50 korona, – ez azonban már díszes apartman, fürdőszobával, inasszobával, két személyre szóló hálószobával, szalonnal.
A főváros szállodájában a szobákat elsősorban olyan betegek kapják. akik a Gellért fürdő gyógyforrásaira rá vannak utalva, ha azonban a betegek nem foglalják le az összes szobákat, szálláshoz juthat benne egészséges ember is, ezt azonban legfeljebb egy hétig fogják tűrni. A szállónak nagyon elegáns étkező-helyiségei is vannak. A Kemenes utcai oldalon a fürdő-oldalra jut az ember, amelynek természetesen közvetlen összeköttetése van a szállóval. Hatalmas és díszes csarnokból jut itt az ember az áldott és jótékony hatású fürdők helyiségeibe: itt sorakoznak egymás mellett a nők, a férfiak számára szánt bazének, a kis pihenőkamrák függönnyel és kényelmes pamlagokkal ellátva, a csinos fürdőkabinok, mélyített fürdőkádakkal. Porcelán csillog, az ezüstcsapok fényesen ragyognak, az üvegfedelen bágyadtan süt be az őszi napfény… A Gellért fürdő megszűnt vicc lenni, akár hiszik, akár nem: a jövő héten üzembe helyezik.