A világháború kitörése előtt alig néhány olyan dúsgazdag ember volt a korabeli lapok szerint, akinek a vagyona több millió koronára rúgott volna. 1918-ra azonban már a hadimilliomosok „megszokottá” – ha nem is népszerűvé – váltak, így önmagában az, hogy valakinek ekkora vagyona volt, már nem keltett akkora feltűnést. Az azonban, hogy valaki sokmillió koronát veszítsen kártyajátékon, már foglalkoztatta a közvéleményt. Ráadásul olyan ember tette ezt, aki botrányaival nem először került be az újságokba. Csekonics Gyula grófról van szó, akiről a Pesti Napló írt 1918. szeptember 22-i cikkében „finom iróniával”. Ekkorra a sajtóban napok óta forgott a hír: Csekonics hétmilliót vesztett kártyán, egyetlen éjszaka alatt. A háború alatt indult bulvárlap, a 8 Órai Újság azt is tudni vélte, hogy a partinál jelen volt gróf Károlyi Mihály is. A lap igyekezett is befeketíteni Károlyit, a „demokrata grófot”, aki nem átallott ilyen partikon részt venni, ugyanakkor konkrétumot nem tudott Károlyi szemére vetni. (A későbbi miniszterelnök és köztársasági elnök feltehetően csak kibicelt a játék alatt, így a 8 Órai Újság inkább csak rossz hírét próbálta kelteni. Az viszont igaz, hogy a szintén nagy kártyás hírében álló Károlyi jóban volt Csekonics Gyulával, hiszen egy Csekonics és egy Cziráky gróf járt el a „demokrata gróf” nevében, amikor elégtételt akart venni saját rokonán, Károlyi Imrén, aki „félhazaárulással” vádolta meg őt 1918 elején.)
Visszatérve az óriási kártyaveszteségre, az eredeti hírt egy bécsi lap „finomította” pár nap múlva, ezt idézte a Pesti Napló: „Sokat beszéltek mostanában arról, hogy gróf Csekonics Gyula a Jockey-klubban hazárdjátékon hétmillió koronát vesztett. (…) Egyik bécsi lap most azután megnyugtatja a csodálkozókat és fölháborodottakat: a gróf »csak« hárommilliót vesztett. Azt az összeget sem hazárdjátékon vesztette, hanem szolid, kommersz játékon, még pedig nem is egy estén, hanem sok héten át minden este tartó játékon. Ellenfele nem kereste tehát olyan könnyen ezt a sok pénzt, hanem szorgalmasan és hosszasan kellett dolgoznia érte.” A Pesti Hírlap ugyanekkor azt írta Csekonics grófról, hogy társasjátékot játszott egy bécsi kaszinóban „egy magyar arisztokratával és egy neves osztrák sportférfiúval”. E lap szerint „sok héten át minden este tartott a játék. A bécsi tavaszi versenyek idején kezdődött a parti és valahányszor mind a hárman Bécsben voltak, esténként kártyaasztalhoz ültek.”
Amikor meghallotta a hírt az óriási veszteségről Csekonics Gyula apja, azaz Csekonics Endre gróf, ágynak esett, és eladta több millió koronáért a roggendorfi birtokát – bár más hírek szerint ez a tranzakció nem fiának léhasága miatt történt. Csekonics Endre bevételei a világháború alatt elérték az évi negyvenmillió koronát, s az ország egyik legnagyobb adófizetője volt már a háború előtt is. Az Est 1916-ban írt arról, hogy a tejet például a korábbi szerződés felrúgásával, csak jelentősen megdrágítva szállította Temesvárra a családi vállalkozás, a zsombolyai uradalom. A Csekonicsok visszaéltek monopolhelyzetükkel: Temesvár szükségleteit a környéken csak ők tudták kielégíteni, így mesterséges tejhiánnyal srófolták fel az árat.
Ami „Gyula grófot” illeti, rászolgált a család közmondásos pénzszórására (a „nem vagyok én Csekonics báró” kifejezés közismert), hiszen nem az első kártyaveszteséget szenvedte el. A Népszava már 1906-ban beszámolt arról, hogy megszökött Budapestről a „gavallérok bálványa”, s milliós nagyságrendű (1,2 és 3 millió korona közötti összegekről írt a lap akkor) kifizetetlen adósságokat hagyott maga után. Ezt apjának kellett kiegyenlítenie. A 8 Órai Újság 1918. szeptember 18-i cikke szerint pedig egy két évvel korábbi, Bécs és Budapest közötti utazás alatt egy bárónővel szemben ötmilliós kártyaadósságot csinált „Gyula gróf”.
A Csekonicsok vagyona a 85 ezer holdas zsombolyai birtokon alapult, ezt a Népszava 1934-es cikke szerint kisajátították (itt nyilvánvalóan Románia járt el, mert az uradalom nagy része odakerült Trianon után). A família más vagyontárgyai is eltünedeztek: az 1930-as években a család egyik tagját, a Nizzában költekező Csekonics Pált egy ügyvéd és egy női szabó is feljelentette hitelezési csalás miatt, miután nem fizette adósságait, sőt a fedezetül szolgáló birtokokat is pénzzé tette közben.

Felhasznált irodalom:
Megszökött a gavallérok bálványa = Népszava, 1906. szeptember 22.
Gróf Csekonics Endre és a temesvári tejhiány = Az Est, 1916. február 5.
Csekonics Gyula gróf hét milliót vesztett egy éjen át kártyán. Károlyi Mihály gróf szerepe a horribilis hazardírozásnál = 8 Órai Újság, 1918. szeptember 18.
Hárommilliós kártyaveszteség = Pesti Napló, 1918. szeptember 22.
Csekonics Gyula „csak” három milliót veszített = Pesti Hírlap, 1918. szeptember 22.
A grófék. Kiadatási eljárást indítanak gróf Csekonics Pál ellen? = Népszava, 1934. október 6.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Napló, 1918. szeptember 22.
Hárommilliós kártyaveszteség

Sokat beszéltek mostanában arról, hogy gróf Csekonics Gyula a Jockey-klubban hazárdjátékon hétmillió koronát vesztett. Sokan elszédültek, amikor olvasták, hogy a magyar mágnás kártyán ily hatalmas összeget vesztett el, hétmilliót, amelyből jó néhány rokkantat lehetett volna földhöz juttatni, pár száz hadiárvát tisztességesen fölnevelni. Egyik bécsi lap most azután megnyugtatja a csodálkozókat és fölháborodottakat: a gróf „csak” hárommilliót vesztett. Azt az összeget sem hazárdjátékon vesztette, hanem szolid, kommersz játékon, még pedig nem is egy estén, hanem sok héten át minden este tartó játékon. Ellenfele nem kereste tehát olyan könnyen ezt a sok pénzt, hanem szorgalmasan és hosszasan kellett dolgoznia érte. A különbözetet minden este fölírták és csak akkor számolták el, amikor gróf Csekonics már megelégelte a veszteséget. A hárommilliót egyébként már ki is fizette a nyertesnek, aki valószínűleg egészen kellemesen töltötte a kártya mellett az estéket.

Pesti Hírlap, 1918. szeptember 22.
Csekonics Gyula „csak” hárommilliót veszített

A Neues Wiener Tagblatt közli, hogy gróf Csekonics Gyula kártyaveszteségei nem hazárdjátékból származtak és nem rúgtak hétmillió koronára. A gróf társasjátékot játszott egy bécsi kaszinóban egy magyar arisztokratával és egy neves osztrák sportférfiúval és nem is egyetlen éjszaka vesztette el a rengeteg összeget, hanem sok héten át minden este tartott a játék. A bécsi tavaszi versenyek idején kezdődött a parti és valahányszor mind a hárman Bécsben voltak, esténként kártyaasztalhoz ültek. Most volt a leszámolás, amely azzal végződött, hogy Csekonics Gyula grófnak hárommillió korona különbséget kellett kiegyenlíteni. A kártyaveszteséget már kifizették.

Népszava, 1934. október 6.
A grófék

Kiadatási eljárást indítanak gróf Csekonics Pál ellen?

A Csekonics-családnak mintegy 35000 hold birtoka volt Zsombolyán, amelyből mintegy 15% Csekonics Pál grófot illette. A világháború után ezt a birtokot kisajátították és Csekonics Pál, aki állandóan Nizzában él feleségével együtt és meglehetősen költekező életmódot folytat, több százezer pengő adósságot csinált azzal, hogy optánsköveteléséből majd kiegyenlíti a követeléseket.
Később optánskötvényeit eladta egy Serge Alexander nevű francia férfinak, akiről rövidesen kiderült, hogy a szélhámos Staviszkyval azonos. Így mindössze 100000 pengőhöz jutott Csekonics, úgyhogy adósságainak nagy része rendezetlen maradt. Ezeknek a követeléseknek a fedezetéül lekötötte a Jugoszláviában megmaradt 1500 holdas birtokát. Később azonban ezt a birtokot is eladták Csekonicsék anélkül, hogy a hitelezőket kielégítették volna. A vételárat saját maguk használták föl. Többek között több ezer pengővel adós a Csekonics-család Konkoly Elemér ügyvédnek és mintegy 10000 pengővel a Berkovics női divatszalonnak.
Az ügyvéd és a divatszalon tulajdonosai hitelezési csalás címén följelentést tettek Csekonics Pál ellen. A főkapitányság a nyomozás lefolytatása után áttette az iratokat az ügyészségre, ahol olyan döntést hoztak, hogy a Nizzában élő Csekonicsnak személyesen kell megjelennie vallomástétel végett. Csekonics Pál azonban az idézésekre nem jelent meg, amire az ügyészség elhatározta, hogy kiadatási eljárást indít ellene, ha a följelentők hajlandók készpénzben lefizetni a kiadatás költségeit.
A határozatról értesítették a főkapitányságot, amely a napokban hallgatja ki a panaszosokat, hogy meg nem kapott követelésük mellett hajlandók-e pénzt áldozni az állandóan Nizzában üdülő gróf hazahozatalára.