A nemzeti áldozatkészség emlékművét 1915. szeptember 12-én avatták fel a Deák téri Anker-ház előtt. A reneszánsz lovasszobrokra hajazó, elvileg Mátyás király egy lovagját ábrázoló alkotás, Sidló Ferenc műve csak egy volt az ekkoriban gomba módra szaporodó újfajta háborús emlékművek közül. Előképe jó eséllyel a bécsi vasba öltözött katona (Der Wehrmann in Eisen) szobra lehetett, de ellentétben azzal, a budapesti alkotás kormánykezdeményezésre született meg.
Ezek a szobrok nem csupán a katonák hősiességét szimbolizálták, hanem a hátország, a nemzet közös erőfeszítését – mégpedig nagyon is kézzelfogható módon. A szobrok ugyanis fából készültek, fémbevonatukat – szegek vagy fémlapok formájában – közadakozásból teremtették elő. Az adakozók persze nem a fémbevonat árát fizették ki, hanem egy jótékony célú adomány fejében verhettek be egy szeget vagy rakhattak fel egy táblát a szobortestre. Az összegyűlt pénzösszeget aztán hadiárvák, -özvegyek, -rokkantak segélyezésére fordították. A segélyek azonban nem mindig gyűltek a remélt sebességgel. A budapesti szobor felállítása előtt tíz nappal legalábbis arról számolt be a Pesti Napló, hogy a bankok közt mozgalom indult adományozásra, amit a Magyar Általános Hitelbank éppen csak megnyitott 10 000 koronával.

Felhasznált irodalom:
A nemzeti áldozatkészség szobra = Pesti Napló, 1915. szeptember 2.

Készítette: Egry Gábor