A honlapon többször írtunk már a háború okozta élelmiszerhiányról, ahogy azt is nem egyszer taglaltuk, hogy milyen étrendbeli változásokat eredményezett a hústalan napok bevezetése 1915 nyarától. A Pesti Hírlap rövid híre érdekes adalékra világít rá ezzel kapcsolatban: a férfi és a női munka közötti különbségre. Míg a főváros élelmiszerárusító bódéiban a hústalan napokon az egyébként húst kimérő férfi alkalmazott gyakorlatilag unatkozik, addig a mellette sürgő-forgó, tejterméket, kenyeret, tojást kimérő asszonynak minden egyes napon teli van a keze. Segítséget „legyeket fogdosó” férfi kollégájától nem kap, egyedül birkózik meg a sokszor fél óráig sorban álló vásárlóközönség kívánalmaival. Cikkében az újság nehezményezte a női és férfi munkája közötti különbséget és az egyenlőtlen terhelést, de hogy javaslata az új munkabeosztásra meghallgatásra talált-e, nem tudhatjuk.

Felhasznált irodalom:
A főváros és a munkabeosztás = Pesti Hírlap, 1916. október 7.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1916. október 7.
A főváros és a munkabeosztás

Mióta a szerdai és a pénteki hústilalmat kiterjesztették és a húsárulást szigorították, azóta a főváros élelmiszerüzemének házikóiban bolond dolgok történnek. Ezekben a bódékban a régi megszokás alapján ketten árusítanak. Az egyik, a bácsi, a hentesárukat, a másik pedig, a néni, vajat, a tojást, a kenyeret, a csirkét stb. szolgálja ki. Rendes körülmények között mindegyiknek rengeteg sok a dolga és szinte csodálatos, hogy hosszabb időn át kibírják. Most azonban, amikor a hús kevés, a férfi árusító elég pihenéshez jut és így nem szakad bele a munkába. Ezeknek az új rend értelmében szerdán és pénteken semmi néven nevezendő dolguk sem akad, de hogy ne sétáljanak, hát a bódékban kell tartózkodniuk, talán azért, hogy a körmüket piszkálhassák. A női árusítónak azonban ezeken a napokon is sok a tennivalója, amit az is bizonyít, hogy a forgalmasabb házikókban három-négy sorban állanak az asszonyszemélyek, akik tojást, vajat, sajtot, kenyeret stb. szándékoznak venni. Miután pedig rendszerint sokan vannak, hát némelyiknek húsz-harminc percig is várakozni kell, amíg a néni, bármily gyorsan és ügyesen dolgozzék is, ki tudja őket szolgálni. Aközben pedig, amíg a rekesznek ez az árusítónője majdnem összeesik a terhes és folytonos munkától, a férfi árusító, akinek semmiféle dolga sincs, csendes merengésnek adja a fejét, avagy legyeket keres, hogy szórakozás céljából megfogja. Amint tehát mindezekből kitűnik, a főváros élelmiszerárusító üzleteiben szerdán és pénteken ostobául történik a munkabeosztás, mert az egyik alkalmazott dolgozik, a másik pedig ásítozik. Ennek persze a vásárlók adják meg az árát, akiknek ácsorogniuk kell és akik bizonyára nem nagy elismeréssel adóznak az élelmiszerüzem vezetőségének, amely három szóval elrendelhetné, hogy szerdán és pénteken, amikor még virslit sem szabad árulni, a férfi alkalmazott a női alkalmazottnak segítsen és így egyesült erővel érjék el azt, hogy a közönségnek ne kelljen olykor-olykor fél óráig is várakozni.