Pesti Hírlap, 1914
Pesti Hírlap, 1914

Így születnek a hősök – Désy Zoltán orosz fogságban

Désy Zoltán (1862–1915) volt államtitkárnak, a gernyeszegi, utóbb a marosvásárhelyi választókerület függetlenségi párti képviselőjének neve elsősorban a Désy-Lukács per néven vált ismertté. A Lukács László miniszterelnököt korrupcióval vádoló Désy önként vonult be katonának 1914-ben, majd még az év őszén vissza is tért a frontról, hogy részt vehessen az országgyűlés munkájában. 1915 tavasza azonban újból a harctéren találta. A 22. magyar népfelkelő ezred főhadnagyaként esett orosz fogságba, ahogy erről a Pesti Hírlap 1915. április 7-én beszámolt. A lap egész hónapban foglalkozott Désy ügyével, mindig újabb és újabb információmorzsát szolgáltatva olvasóinak. Így derült ki, hogy a március 24-re virradó éjjel Désy személyesen vezette támadásra századát és a rohamban ellenséges golyótól megsebesülve került hadifogságba. Utóbb szemtanúk is alátámasztották ezt az értesülést, akiknek rögtön feltűnt „az idősebb férfiú, amint ott sétálgatott az ellenség golyózáporában és pokoli nyugalommal cigarettázott.” Miután kiderült, hogy ki is ez a „hős magyar úr”, tiszttársai megkérdezték tőle, miért vonult be. Désy válasza, miszerint „nagy munka vár rá a parlamentben és nem szólhatna hozzá az ország dolgaihoz, ha személyes tapasztalataival nem erősíthetné meg a mondanivalóit”, némileg patetikusnak tűnik, ahogy a leírásból ítélve fogságba esésének körülményei is: „estében is verekedett karddal, pisztollyal”.
Désy hősiességét – és legfőképpen életkorát – hozta például a lap vezércikke, mikor arról írt, hogy kiterjesztik a katonakötelezettséget lefelé a 18., felfelé pedig az 50. életévig. Mindez azonban csak azt jelenti – így az újságíró –, hogy „a törvényhozás tehát, mint mindenkor, megint csak utána sántikál az életnek”, hiszen buzgó önkénteseink kortól függetlenül is „törvénynek érzik a magyar haza védelmét.”

Az egykori képviselő sorsáról azonban még mindig csak találgatások folytak, újabb és újabb szemtanúk kerültek elő, leírásukban egy volt a közös ismérv: Désy sebesülten esett hadifogságba. Végül kisebb nyomozást indítottak a volt képviselő után, akinek sorsáról a Vöröskereszt sem tudott felvilágosítással szolgálni.
Még közel két hónapig nem tudtak közelebbit Désy hol- és hogylétéről, végül június 17-én jött a hír, hogy megtalálták sírját a Dnyeszter mellett. A család a holttestet exhumáltatta, de a hamvak csak 1924 májusában érkeztek meg Budapestre. A képviselőt a Parlamentből kísérték utolsó útjára és a Kerepesi temetőben temették el.

Készítette: Kaba Eszter

Felhasznált irodalom:

Désy Zoltán orosz fogságban = Pesti Hírlap, 1915. április 7.
Désy Zoltán megsebesülve került fogságba = Pesti Hírlap, 1915. április 10.
Désy Zoltán sorsa = Pesti Hírlap, 1915. április 17.
Az ötvenesek = Pesti Hírlap, 1915. április 19.
Désy Zoltán sorsa = Pesti Hírlap, 1915. április 20.
Désy Zoltán sorsa = Pesti Hírlap, 1915. április 27.

Désy Zoltán orosz fogságban = Pesti Hírlap, 1915. április 7.

Kedden érkezett haza a kárpáti harctérről dr. Vértes tartalékos hadnagy, aki jelentette, hogy Désy Zoltán országgyűlési képviselőt, a marosvásárhelyi 22. népfölkelő gyalogezred főhadnagyát, a kárpáti harcokban kilencvened magával elfogták. Vértes a hírt közölte Désy édesanyjával.