A kormány már a háború kezdetén, 1914 augusztusában felfüggesztette a vasárnapi munkaszünetet, azaz lehetőséget adott a munkaadóknak, hogy akkor is dolgoztathassák alkalmazottaikat az iparban és a kereskedelemben. A háború elhúzódása nyomán azonban egyre több (szak)szervezet kérte a kötelező pihenőnap visszaállítását.
A vasárnapi munkaszünet jogszabályi rögzítése akkor még nem tekintett vissza hosszú múltra. Az 1891. évi XIII. törvénycikk fogalmazta meg először, hogy „vasárnapokon, valamint szent István király napján, mint nemzeti ünnepen… az ipari munkának szünetelnie kell”. A kerettörvény a kereskedelem szabályozását kormányrendeletekre hagyta – így kezdetben igen tág munkaadói körnek biztosították a munkaszünet alóli mentességet. A 20. század elejétől azonban már az alkalmazottak nagy része élvezhette a szabad vasárnapot, egészen a világháború kezdetéig.
A kormány 1914. augusztusi intézkedését azonban egyre több kritika érte, 1915 áprilisában és májusában sorra jelentek meg a tiltakozások a Népszavában. Április elején a tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak különböző szervezetei memorandumban fordultak a kereskedelemügyi miniszterhez, kérve, hogy a vasárnapi munkaszünet fölfüggesztése csak a háborúhoz szükséges munkahelyekre vonatkozzon, ellenben „a divatáru-kereskedőknek, a cipő-, kalap-, játék- és díszműkereskedőknek, a festéküzleteknek, a fűszerkereskedőknek, a könyv- és papírkereskedőknek és egyéb, a hadviseléssel semmiféle összefüggésben nem álló üzemeknek ezrei” ne dolgoztathassák alkalmazottaikat egész vasárnapon át. Április végén újságíró szervezetek kérték az újságokra a vasárnapi munkaszünet elrendelését, majd május közepén a trafikosok egyesülete állt ki saját területén ugyanazért.
A Népszavában legtöbbször a nőikalap-kereskedésekben dolgozó alkalmazottak (egy május cikk címével: „rabszolganők”) problémái jelentek meg, mintegy jelképeként azoknak az üzleteknek, amelyeknek vasárnapi nyitva tartása csak igen kis mértékben járulhatott hozzá a sikeres háborúzáshoz. „Aligha gondolt a kereskedelmi miniszter a munkaszünet fölfüggesztésénél a női kalapra mint a háború alatt nélkülözhetetlen árucikkre” – érvelt a lap a szabályozás felülvizsgálata mellett. A vasárnapi munkaszünet – a folytatódó háború miatt csak részleges – visszaállítására azonban csak pár hónappal később, 1915. augusztus 20-án került sor.

Felhasznált irodalom:
Akiknek a háború jó üzlet = Népszava, 1915. április 2.
A vasárnapi munkaszünet és a kereskedelmi alkalmazottak = Népszava, 1915. április 4.
A lapok vasárnapi munkaszünete = Népszava, 1915. április 23.
Az újságok vasárnapi munkaszünete = Népszava, 1915. április 29.
A vasárnapi munkaszünet és a nőikalap-kereskedők = Népszava, 1915. április 29.
A cipőüzletek vasárnap zárva maradnak = Népszava, 1915. május 3.
A trafikosok a vasárnapi munkaszünetért = Népszava, 1915. május 17.
Ahol megvan a vasárnapi munkaszünet = Népszava, 1915. május 21.
Rabszolganők. A női kalapüzletek alkalmazottairól = Népszava, 1915. május 26.
Heller Farkas: Magyarország szociálpolitikája. Budapest, 1923.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1915. április 2.
Akiknek a háború jó üzlet

A kereskedelmi alkalmazottak köréből kaptuk a következő sorokat: Nemcsak az élelmiszer-uzsorások legkülönbözőbb fajtáinak, a liszttel, kenyérrel, tejjel, vajjal, hússal, jéggel üzérkedőknek jó üzlet a háború. A legkülönbözőbb fajtájú üzérek közül akadnak olyanok, akikben a társadalmi lelkiismeret szava teljesen kihalt, akik a nagy világkatasztrófát meggazdagodásra való alkalomnak nézik. A fővárosi nőikalap-üzletek között is akadnak olyan cégek, amelyek alkalmazottaik kizsákmányolásában nem ismernek határt. A nőikalap-üzletek jobban mennek, mint békében, mégis a legtöbb alkalmazott redukált fizetéssel dolgozik. Az alkalmazottak nagy része havi 30 korona fizetést kap, holott a vásárlóközönség, ha látja a nagy és fáradságos munkát végző leányokat, azt hiszi, hogy legalább rendes fizetést ad a cégtulajdonos a nagy hasznot hajtó alkalmazottaknak. A munkaidő reggel 7 órától jóval 8 óra után tart ezekben az üzletekben, mert a zárórára vonatkozó törvényes intézkedést sem tartják meg. Ellenben pontosan betartják a vasárnapi munkaszünet fölfüggesztésére vonatkozó engedélyt, amelynek kibocsátásánál a miniszter ugyan elsősorban a hadsereggel összeköttetésben álló vállalkozókra gondolt, de amelynek hasznát jelentékeny mértékben élvezik a legkülönbözőbb divatáruüzletek, így a nőikalap-kereskedők is. Napi 12 órai munka, hétköznap és vasárnap minden szünet nélkül 30 koronáért, nagyon durva bánásmód és emellett a főnök azt is követeli, hogy az alkalmazottak elegánsan öltözködjenek, mert az elárusítónőknek elegánsaknak kell lenniök. Az „elegáns” elárusítónőket, ha szükség van rá, a főnök konyhai és háztartási munkák elvégzésére is szorítja. Miután a szezonban nagyon alaposon kihasználja a munkaerejüket, a szezon befejeztével az alkalmazottak nagy részét a főnök jó néhány hónapra fizetéstelen szabadságra küldi. Ellenben a szezon idejében az üzletet néhány percre sem szabad elhagyni. Uzsonnaidő nincs, az alkalmazottakat akkor sem engedik el, ha a betegsegélyező pénztárba kell menniök. Aki beteg, az a lakására kapja a munkát és ha otthon nem tudja a betegség miatt elvégezni, akkor fizetését nem kapja meg. Az alkalmazottak iránt még annyi jó érzéssel sem bír olyik főnöknő, hogy húsvét vasárnap délután is munkára kényszeríti őket. A nagy háborús munkanélküliség miatt az alkalmazottak kénytelenek némán tűrni ezeket az állapotokat. A kormánynak azonban – német mintára – nem szabadna engedni, hogy néhány kapzsi munkáltató az alkalmazottak rovására ennyire visszaéljen a háborús állapottal.

Népszava, 1915. április 23.
A lapok vasárnapi munkaszünete

A Budapesti Újságírók Egyesületének választmánya csütörtökön délután Márkus Miksa elnöklete alatt tartott ülésében ismételten foglalkozott a lapok vasárnapi munkaszünetének kérdésével, amelynek végleges rendezése dolgában Purjesz Lajos főtitkár terjesztett elő részletes javaslatot. A választmány beható vita után egyhangúlag elfogadta az előterjesztett javaslatokat, és a hozott határozat értelmében az egyesület vezetősége küldöttségileg meg fogja kérni Harkányi János báró kereskedelemügyi minisztert, hogy a lapnyomdák vasárnapi munkaszünetének fölfüggesztésére vonatkozó rendelet visszavonásával állítsa helyre a régi rendet. – Az Újságírók Egyesületének ezt a határozatát a legnyomatékosabban helyeseljük. Nincsen semmi szükség a vasárnapi munkaszünetnek arra az állandó áttörésére, amelyet egynéhány lap miatt kénytelen-kelletlen valamennyi lap követ el hétfő reggeli számaival.

Népszava, 1915. április 29.
Az újságok vasárnapi munkaszünete

Az újságkiadó tisztviselők egyesülete szerdán déli 12 órakor Sümegi Vilmos országgyűlési képviselő, elnök elnöklete alatt ülést tartott, amelyen foglalkozott az újságok vasárnapi munkaszünetének kérdésével. Az egyesület elhatározta, hogy fölír a kereskedelmi miniszterhez és kéri az újságokra a vasárnapi munkaszünet elrendelését. A Budapesti Újságírók Egyesületének küldöttsége szerdán déli 12 órakor adta át Harkányi János gróf kereskedelmi miniszternek és Tisza István gróf miniszterelnöknek az egyesület, valamint az Otthon Írók és Hírlapírók Köre és a Katolikus Sajtó Egyesület együttes kérvényét, amelyben a lapokra vonatkozóan a vasárnapi munkaszünet elrendelését kérelmezik. A küldöttséget Márkus Miksa elnök és Szatmári Mór alelnök vezették. Úgy a miniszterelnök, mint a kereskedelmi miniszter kijelentették, hogy a kérést kedvező elintézésben fogják részesíteni.

Népszava, 1915. április 29.
A vasárnapi munkaszünet és a nőikalap-kereskedők

A háború kivételes intézkedései közé tartozik a vasárnapi munkaszünet fölfüggesztése is. A kereskedelmi miniszter a háború alatt nélkülözhetetlen és minél gyorsabban beszerezhető kereskedelmi cikkek gyors közvetítése szempontjából fölfüggesztette a vasárnapi munkaszünetet. Aligha gondolt a kereskedelmi miniszter a munkaszünet fölfüggesztésénél a női kalapra mint a háború alatt nélkülözhetetlen árucikkre. Annál inkább csodálkozunk azon, hogy a háború kilencedik hónapjában a nőikalap-kereskedők még mindig nem jöttek rá arra, hogy a náluk 30, 40 és 50 koronás fizetéssel alkalmazott elárusító leányoknak is szükségük van hetenként legalább egynapi pihenőre, hogy az egész héten kora reggeltől késő estig, néha éjjelig tartó robot fáradalmai alól kissé föllélegezhessenek. Itt volna az ideje, hogy a miniszter szigorúan meghatározza azokat az üzemeket, amelyek nélkülözhetetlensége céljából föltétlenül szükséges a vasárnapi munkaszünet fölfüggesztése. Az említett szakmánál könnyebb lenne a vasárnapi munkaszünet betartása, mert az emberségesebb kereskedők amúgy is hajlandók arra, hogy üzleteiket vasárnapon át bezárják.

Népszava, 1915. május 3.
A cipőüzletek vasárnap zárva maradnak

A háború kitörése óta a kereskedelmi alkalmazottaknak nincs vasárnapi munkaszünetük. A munkaszünet ügyében az alkalmazottak többször fordultak már a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a munkaszünetet fölfüggesztő rendeletet módosítsa a miniszter és azokban a szakmákban, ahol a hadviselés érdeke nem követeli a vasárnapi munkát, ismét a régi törvényes állapot lépjen életbe. Az alkalmazottak kérését a főnökök nagy része is támogatta. A tisztességes kereskedőnek nem érdeke, hogy vasárnap az üzletet nyitva tartsa, mégis az alkalmazottak követelése süket fülekre talált. A cipőkereskedők most társadalmi akciót kezdeményeztek és az összes nagyobb cégek írásban kötelezték magukat a vasárnapi zárásra.

Népszava, 1915. május 17.
A trafikosok a vasárnapi munkaszünetért

Népes gyűlést tartott vasárnap délután a magyar dohánykisárusok országos egyesülete a régi képviselőház üléstermében. Hevesi elnök nyitotta meg a gyűlést és szólott a háború folytán beállott fogyasztás-csökkenésről. A kistőzsdések nagyon megérzik a háborút, de kitartottak és eddig egyetlen egy tőzsdés sem csukta be üzletét. Beterjesztették az egyesület jelentését. A jelentés kapcsán megemlékeztek a tőzsdések régi sérelmeiről, amelynek orvoslását most a háború megakasztotta, de mindent el fognak követni, hogy a rendes viszonyok beálltakor a tőzsdések sérelmei megszűnjenek. Guthy Győző indítványozta, hogy a háború tartamára fölfüggesztett vasárnapi munkaszünetet ismét állítsák vissza már déli 12 órától kezdődőleg és a közgyűlés küldöttségileg kérje meg ennek elintézésére a hatóságot. Több sérelem megvitatása után a gyűlés véget ért.

Népszava, 1915. május 21.
Ahol megvan a vasárnapi munkaszünet

(Panasz) A vasárnapi munkaszünetet nem függesztették föl azoknak az uraknak és hölgyeknek, akiknek a háború alatt hivatásból vagy önként vállalt kötelességből háború nélkül is helyükön kellene lenni. Ezt a következőkkel igazolom. Folyó hó 9-én vasárnap délután elhunyt atyám temetésére öcsémet – aki Komáromban katona – táviratilag hazahívtam. Az ottani katonai parancsnokság azonban ilyen és hasonló esetekben csak hatóság által igazolt táviratküldés mellett ad a legénységnek szabadságot, hogy a sok szabadságkéréssel járó visszaélést megakadályozza. Amikor ebben az ügyben a VII. kerületi elöljáróságnál voltam, majd innét a Hadsegélyező Hivatalhoz szaladtam, egy árva lélek sem volt található, aki ügyemet elintézte vagy útbaigazítással szolgált volna. Ha katonáink – akiknek és hozzátartozóiknak érdekeit nevezett hivatalok szolgálni tartoznak – vasárnap, ünnepnap is éjjel-nappal a lövészárkokban vagy menetelve védik a hazát, akkor joggal elvárhatjuk, hogy az említett közhivatalokban is függesszék föl a vasárnapi munkaszünetet, vagy legalább az ügyeletes rendszert rendeljék el, amellyel ezen súlyos hibán segítenek. Ha valamely közeg mulasztást követett el, azt meg kell torolni. Ha magánalkalmazottaknak, akik oly munkahelyeken dolgoznak, amelyek semmi kapcsolatban nem állnak a hadi műveletekkel, nincs vasárnap pihenőjük, akkor méltán megkövetelhető, hogy a hadi érdekeket szolgáló intézmények mindenkor, a nap bármely szakában a közönség rendelkezésére álljanak. Mivel ez nem így van, öcsém a temetésen részt nem vehetett. (Aláírás)

Népszava, 1915. május 26.
Rabszolganők. A női kalapüzletek alkalmazottairól

(…)
Mióta a kormány a teljes vasárnapi munkaszünetet fölfüggesztette, azóta egyetlen pihenőnapjuktól is meg vannak fosztva. A munkáltatók bár több ízben becsületszóra írásban kijelentették a vasárnapi munkaszünet respektálását, ígéretükét gyáván megszegték, igazolva a mi álláspontunkat, hogy a munkáltató becsületszava a legtöbb esetben leszállítandó annak kellő értékére. Így legutóbb pünkösd vasárnapjára és hétfő délutánjára vonatkozóan is a munkáltatók becsületszavukat adták írásban, hogy a megállapodást kötelezőül elismerik, üzletüket zárva tartják és alkalmazottaikat nem dolgoztatják. És mert akadtak naiv alkalmazottak, akik komolyan vették a munkáltatói becsületszót, a Heller Frigyesné, Csányi utca 12. szám alatt levő cég ezen megállapodás betartásából kifolyólag két munkásnőjét azonnal elbocsátotta.
(…)