A hadsereg étvágya teremtette háborús konjunktúra nem ért véget akkor, amikor a jobb-rosszabb bőrbakanccsal, fémcsajkával, posztóruhával, puskával és szuronnyal felszerelt katonák rohamra indultak, majd elestek a harcmezőn. A sebesültek sokasága vesztette el egyik vagy másik végtagját, az amputálások száma a békeidőkének a sokszorosa lett. Így aztán a művégtagkészítés is jóval jövedelmezőbbé vált. A minőség viszont sokat romlott, rosszabb minőségű disznóbőr váltotta a finom és kezelt marhabőrt, bélésként gyorsan kopó plüss a szarvasbőrt. Haszon, persze, így is volt rajta.

Felhasznált irodalom:
A legjobban fellendült hadiáru = Pesti Napló, 1917. június 30.

Készítette: Egry Gábor