Giussepe Garibaldi Mexikóban, 1911 (Forrás: wikipedia)

Garibaldi-légió a Nagy Háborúban

Olaszország 1915. május 23-ig nem volt hadviselő fél a Nagy Háborúban, ám ez nem jelentette azt, hogy olaszok egyáltalán ne vettek volna részt a harcokban a háború kezdetén – sőt, mindkét oldalon harcoltak. A 19. század közepéig a Habsburg Birodalom az egyik legnagyobb nemzetisége az olasz volt, ám az 1861-es olasz egység létrejöttével – az olasz lakosság aránya 3 százalék alá esett: 1910-es népszámláláskor 800 000 olasz élt a Monarchiában, mindenekelőtt Tirolban, a tengermelléki Gorizia (Görz) környékén és a horvát-dalmát partvidéken. Őket – akárcsak a Monarchia más állampolgárait – szintén besorozták 1914-ben.

A háború elején a másik oldalon harcoló olaszokról Az Est 1916 márciusában közölt leleplezőnek szánt sorozatot. A cikkek szerzője Adorján Andor volt, aki már 1905 és 1910 között a Pesti Napló párizsi és balkáni tudósítójaként igen jó francia és délkelet-európai kapcsolatokra tett szert. Adorján az akkor már a központi hatalmak oldalán harcoló Bulgária fővárosából, Szófiából jelentkezett azzal a szenzációval, hogy hozzáfért Giuseppe Garibaldi, az olasz egység kivívásában kulcsszerepet játszó szabadságharcos azonos nevű unokájának a naplójához. A hatrészes beszámoló e naplót vette alapul, ám természetesen igen rossz fényben igyekezett bemutatni a francia oldalon harcoló olaszokat, így mindenekelőtt a kicsinyes marakodásokra, kudarcba fúlt tervekre és visszaélésekre koncentrált.

Garibaldi méltatlan fiai valahogyan mesterségükké tették a szabadcsapat-szervezést” – avagy a történelem ismételte önmagát, csak éppen másodszor és harmadszor a tragédia helyét a komédia veszi át, adta meg a szerző sorozat hangütését. Valóban, a Garibaldi család tagjai afféle hivatásos szabadságharcosokként járták Európa és a világ harctereit. A híres Giuseppe Garibaldi, miután távollétében halálra ítélték Piemontban, 1848-ig dél-amerikai függetlenségi harcokban vett részt. Uruguayban, Montevideóban született meg gyermeke, Ricciotti Garibaldi 1847-ben, aki a porosz–francia háborúban tűnt fel kisebb sikerekkel: bevette Châtillon városát, illetve megszerzett egy porosz zászlót, az egyetlent az 1870-es háború során. Ricciotti a századfordulón a görög-török háborúkba avatkozott be már a fiaival együtt, görög oldalon. Az 1879-ben Ausztráliában született ifjabb Giuseppe az I. világháború kitörése előtt harcolt Venezuelában, illetve beavatkozott más dél-amerikai küzdelmekbe is; a búr háborúban angol oldalon Dél-Afrikában; és az 1910-es évek elején a mexikói forradalomban.

Nem meglepő tehát, hogy a Garibaldik az I. világháborúból sem akartak kimaradni. Az ifjabb Giuseppe először – a búr háborús ismertség okán – az angoloknak ajánlkozott fel, majd az elutasítás után a francia kormányt környékezte meg. Több mint 2100 embert tudott összetoborozni – részben Olaszország, részben Franciaország területéről –, akiket végül a francia idegenlégió kötelékébe soroztak be. Adorján kéjes gyönyörrel részletezte a napló azon oldalait, amelyek a szervezés körüli bonyodalmakról szóltak: a franciaországi emigrációban élő olasz köztársaságpártiak párhuzamos szervezkedését, eltérő elképzeléseit (utóbbiak az olaszországi forradalmi átalakulást fontosabbnak tartottak, mint a központi hatalmak elleni küzdelmet).

Szintén sok figyelmet szentelt Az Est újságírója Garibaldi meghiúsult dalmáciai terveinek: eszerint a Garibaldi-testvérek az olasz területek egységesítésének továbbvitelét tartották volna az olasz részvétel végső céljának. Ezért azt szerették volna elérni, hogy a balkáni fronton vessék be légiójukat, ám ezt – szerb rosszallásra – a francia hadvezetés gyorsan elvetette. Így az északkelet-franciaországi Argonne-vidékre vezényelték őket, ahol 1914. december 26-án – itt nem volt karácsonyi fegyverszünet – sikeresen vívtak meg egy komoly csatát. A decemberi és januári összecsapásokban Giuseppe két testvére, előbb Bruno, majd Constantino is elesett. Bruno ünnepélyes temetésén 300 000 ember jelent meg.

Bruno Garibaldi hősi halála (Forrás: wikipedia)
Bruno Garibaldi hősi halála (Forrás: wikipedia)

 
A Garibaldi-légió I. világháborús szereplése tehát korántsem volt olyan csúfos, ahogy azt Az Estben Adorján Andor igyekezett beállítani. Az alig több mint kétezres légió 300 tagja elesett, 400-an megsebesültek, ezren pedig megbetegedtek. Így nem csoda, hogy a légiót január közepén hátravonták a frontról, újabb bevetésükre pedig már nem került sor. Olaszország március elején elrendelte az általános mozgósítást, így a hadköteles állampolgároknak haza kellett térniük, hogy immár olasz felségjel alatt harcoljanak. Maga Giuseppe is az isonzói frontra került.

Az Est tudósítása mindezt megfűszerezte még némi lázongással – a légióba beálló olaszokat általában lázongó, követelőző, megbízhatatlan alakoknak állította be – és sikkasztással. A légió feloszlatását például állítólag így fogadták: „A legionisták erre valóságos lázadásba törtek ki, kardjaikat összetörték, az avignoni pályaudvar ablakait bezúzták és ordítva, szitkozódva elvonultak a pápák egykori avignoni kastélyába.” Az ifjabb Giuseppe pedig – szintén Adorján értesülései szerint – nem tudott elszámolni azzal a 200 000 frankkal, amit a francia hadügyminisztérium fizetett ki neki, hogy az olasz önkéntesek hazatérését biztosítsa.

Ehhez képest Giuseppe Garibaldi több hadi sikert is elért 1915 után: előbb ezredessé, majd 1918-ban dandártábornokká léptették elő. A fasiszta hatalomátvétel után viszont elhagyta Olaszországot és Észak-Amerikában telepedett le. A következő világháborút is megérte, sőt 1940-től ismét Olaszországban élt, az olasz kiugrási kísérlet után a német hatóságok elfogták és letartóztatták. De ezt is túlélte és végül 1950-ben halt meg Rómában.

 
Felhasznált irodalom:
Adorján Andor: A francia Garibaldi-légió titkos irataiból = Az Est, 1916. március 9.
Adorján Andor: A francia Garibaldi-légió titkos irataiból II. = Az Est, 1916. március 10.
Adorján Andor: A francia Garibaldi-légió titkos irataiból III. = Az Est, 1916. március 11.
Adorján Andor: A francia Garibaldi-légió titkos irataiból IV. = Az Est, 1916. március 12.
Adorján Andor: A francia Garibaldi-légió titkos irataiból V. = Az Est, 1916. március 16.
Adorján Andor: A francia Garibaldi-légió botránya és feloszlatása VI. = Az Est, 1916. március 22.

 
Készítette: Takács Róbert