1914-ben, a kezdeti háborús lelkesedésnek köszönhetően sok olyan fiatal jelentkezett önként frontszolgálatra, aki kívül esett az életkori cenzuson. Ennek ellenére siettek bevonulni, úgy tudva, hogy „csak egyetlen nagy csata lesz”, és néhány hónapnyi (győztes) háborúskodást követően minden visszatérhet a „boldog békeidők” kerékvágásba. Hogy ebben a hadvezetés mekkorát tévedett, az mára már történelem, ahogy az is, miként reagáltak a katonák a lövészárkokban töltött végeláthatatlan esztendőkre. Az öncsonkítás, a dezertálás és a háborús neuraszténia 1916-ban már nem számított egyedi, elszigetelt jelenségnek. Ebben a légkörben a Pesti Hírlap rövidke híradása, miszerint Tisza István miniszterelnök alig serdülő unokaöccsei önként álltak a sorozóbizottság elé, az igaz hazafiság jó példája lehetett. A kisebbik Tisza fiú végül nem érhette meg a harci dicsőséget: néhány héttel később már halálos kimenetelű agyhártyagyulladásáról és temetéséről cikkeztek a lapok.

Felhasznált irodalom:
Két Tisza-fiú önkéntes jelentkezése = Pesti Hírlap, 1916. április 7.
A miniszterelnök gyásza = Pesti Hírlap, 1916. május 8.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1916. április 7.
Két Tisza-fiú önkéntes jelentkezése

A harctéren súlyosan megsebesült, de már fölépülőfélben levő Tisza Kálmán országgyűlési képviselő, a miniszterelnök öccsének hetedik gimnazista fiai, a tizenhat éves György és a tizenhét éves Imre, megjelentek Nagyszalontán Csanády Jenő főszolgabírónál, fölmutatták a szülői beleegyező nyilatkozatot és önként jelentkeztek katonának. A főbíró intézkedett, hogy a tizennyolc évesek szemléjén a sorozóbizottság elé kerüljenek.