1918. január 18-án általános sztrájk tört ki a magyar fővárosban, amely másnap vidékre is átterjedt. A sztrájk megrengette a magyar politikai életet, ám a hazai elit nem adott jó választ a kihívásra. A jogot követelő munkásoknak továbbra sem engedtek, elmaradt a választójogi reform, sőt megkezdődött a leszámolás a forradalmi szocialistákkal.
„Péntek délután a képviselőház elé terjesztette Vázsonyi Vilmos a választójogi kabinet választójogi reformtervezetét és bárminő kicsiny és kicsinyes nemzedéket talál ez a javaslat a képviselőházban: mégis nagy történelmi esemény ez, mert Magyarország megindulását jelenti a politikai demokrácia, a nép uralma felé.
A dualista Magyarország rendies világában a patrónus-kliens viszonyoknak, a szívességeknek komoly szerepe volt az egyéni vagy akár az intézményes életstratégiákban. Ennek tükrében biztosan nem meglepő, hogy 1917 decemberében az 1914-ben megnyitott debreceni egyetem díszdoktorává avatták Tisza Istvánt.
Az I. világháborús katasztrófa mind az 1919 után kiépülő ellenforradalmi berendezkedés, mind az 1945 után a hatalmat fokozatosan megszerző Magyar Kommunista Párt (MKP) legitimációjában fontos szerepet játszott.
„A Népszava új munkatársa, egyelőre még csak alkalmi munkatársa ugyan, de elég szorgalmas munkatársa, gróf Tisza István úr munkapárti képviselő. Régebben azt hittük, hogy semmi jó oldala sincsen annak, hogy Tisza István gróf Magyarország miniszterelnöke volt. De most be kell látnunk, hogy tévedtünk.
Tisza István kétségtelenül a dualizmus második felének meghatározó politikusa volt. A századfordulótól egészen 1918. október 31-én bekövetkezett haláláig megkerülhetetlen figurája volt a közéletnek. 1910-től a hatalmas többséggel kormányzó Nemzeti Munkapárt megkérdőjelezhetetlen vezetője volt,
Jászi Oszkár 1910-ben azt írta, hogy Magyarországon Tisza István „politikai hulláján át vezet előre a demokrácia útja”, és 1917. május 23-án valóra vált az akkor már a Választójogi Blokkba tömörülő ellenzéki erők álma: a megtestesült „reakciónak” tartott, démonizált Tisza István inkább lemondott,
