A dualista Magyarország rendies világában a patrónus-kliens viszonyoknak, a szívességeknek komoly szerepe volt az egyéni vagy akár az intézményes életstratégiákban. Ennek tükrében biztosan nem meglepő, hogy 1917 decemberében az 1914-ben megnyitott debreceni egyetem díszdoktorává avatták Tisza Istvánt. Az már inkább meghökkentő, hogy a Pesti Napló ennek ürügyén heves kirohanást intézett a politikusok tudományos(nak látszó) elismerései ellen. Bírálta Apponyi Albert kolozsvári díszdoktorátusát, amelyet az vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején kapott, elpanaszolta, hogy éppen csak megalakuló vidéki egyetemek máris díszdoktorrá avatnak politikusokat. Persze a Pesti Napló, Apponyihoz közeli lapként, megtalálta a módját, hogy érzékeltesse: Tisza esete mégis rosszabb. Hiszen a volt miniszterelnököt teológiai díszdoktorrá avatták. Ráadásul éppen egyidőben azzal, hogy a Francia Akadémia Joffre marsallt választotta tagjává.

Felhasznált irodalom:
Zöldfrakk és doktorkalap = Pesti Napló, 1917. december 19.

Készítette: Egry Gábor