Szilárd Leó atomtudós neve sokak számára ismerősen cseng, a vele rokonsági kapcsolatban nem álló, de szintén magyar származású tudósé, Szilárd Béla kémikusé (1884–1926) már kevésbé. Vélhetően azért, mert miután Szilárd Béla vegyész-gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett 1905-ben, és már ezzel párhuzamosan a kor egyik izgalmas, új területével,
Roald Amundsen (1872–1928) norvég sarkkutatót, a Déli-sark felfedezőjét a háború sem tartotta vissza attól, hogy hosszabb expedíciókra induljon – vagy legalábbis tervbe vegye azokat. Mivel a tudós titkos vágya mindig is az Északi-sark meghódítása volt, többször is kísérletet tett erre.
Ezúttal nem a jól ismert Petőfi-versről lesz szó, hanem egy ennél sokkal földhözragadtabb és kardinálisabb kérdésről, az 1917. májusi cserebogár-invázióról. A vészharangot a Pesti Hírlap kongatta meg, arról számolva be, hogy a népdalból is ismert rovar „az ország egyes részeiben nagymértékben lépett föl és kártékony munkáját megkezdte”.
Az 1968-as Majmok bolygója nem az első mozi volt, amely legközelebbi rokonaink uralmáról szólt. Jóval korábban, 1933-ban indult el világot hódító (és rémítgető) útjára egy szörnyűséges szörny, King Kong, az első amerikai horrorfilm hőse – azóta a sokadik feldolgozásban ijesztget a vásznon.
1916 áprilisában egy műszaki szenzáció járta híre be a magyar sajtót, miszerint sikerült megtalálni az elektromosság „perpetuum mobiléjét” – olyan szerkezetet, amely képes a környezetből, azaz a levegőből kinyerni az energiát.
Igazi filmes szenzáció híre jutott el Budapestre egy német folyóirat közvetítésével 1916 elején. Maga a mozgófilm is gyerekcipőben járt, hiszen a némafilmek is csupán néhány évvel korábban váltak egész estéssé, egy-egy korszakalkotó film – mint D. W. Griffith alkotása,
1914 őszén, a háború kitörését követően még gyászos híreket lehetett olvasni a budapesti Állatkertről: sorra pusztultak el a fókák, mert a háborús körülmények között a tengeri halszállítmányokat nem tudták számukra biztosítani. Igaz, már akkor szaporodott is az állomány:
