Pesti Hírlap, 1914
Pesti Hírlap, 1914

Majmok bolygója

Az 1968-as Majmok bolygója nem az első mozi volt, amely legközelebbi rokonaink uralmáról szólt. Jóval korábban, 1933-ban indult el világot hódító (és rémítgető) útjára egy szörnyűséges szörny, King Kong, az első amerikai horrorfilm hőse – azóta a sokadik feldolgozásban ijesztget a vásznon. A majmok viselkedése (különösen a gorilláé és a csimpánzé) évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget. A 17. század angol utazójának, egy Batter nevű tengeri kalóznak leírásából idézve – „Gyakran társaságokba verődnek össze, és néhány négert megölnek a vadonban. Gyakran elefántokat is megtámadnak, és hatalmas ökleikkel addig ütik őket, amíg bömbölve el nem szaladnak.” – egyértelmű, hogy az egyébként békés természetű, növényevő gorillákat micsoda (negatív) legendák övezték hosszú időn át. Nem jártak jobban a csimpánzok sem. Mikor Darwin kijelentette, hogy az emberszabású majomnak és az embernek közös az őse, kapott hideget-meleget, és persze azonnal két táborra osztotta a tudós társadalmat. Ma már senki nem vitatja a közös eredetet, ehhez persze számos vizsgálat és tudományos kísérlet is kellett – aminek keretein belül csimpánzokat oktattak néhány száz jelből álló jelrendszer elsajátítására. Az első világháború idején még nem tartott itt a tudomány. A Pesti Hírlap cikkében szereplő Richard L. Garner, aki ismert antropológusként járta az őserdőket, még az őt védő acélketrecben képzelte el az állatok tanulmányozásának lehetséges módját. Szerencse, hogy a majmokról kialakított képet két – azóta ikonná vált – női tudósnak, a tragikus körülmények között elhunyt Dian Fossey-nak és Jane Goodall-nak sikerült árnyalnia, személyes missziójuknak tekintve a kihalás szélére sodródott állatfajok megmentését.

Felhasznált irodalom:
Tudós a kalickában = Pesti Hírlap, 1916. május 7.
Veress István: Sztárok anekdoták nélkül. Budapest, 1986.

Készítette: Kaba Eszter

 

Pesti Hírlap, 1916. május 7.
Tudós a kalickában

Richard L. Garner, a közismert tudós amerikai professzor ismét beszéltet magáról. Tudvalevőleg Garner professzor volt az, aki a majmok nyelvét tanulmányozta s e célból hónapokat töltött az őserdőben, hogy a majmok életét, szokásait s a majomnyelvet kifürkéssze. A tudós professzor – mint New York-i jelentések hírül adják – most újra föl akarja venni régebben megkezdett kedvenc tanulmánya folytatását, s evégből rövidesen a Kongó-vidék őserdeibe teszi át működése színhelyét, hogy a gorillák, orángutánok és csimpánzok társaságában a majomnyelvet tanulmányozza és a rég keresett titkot fölfedje. Garner e vállalkozáshoz most acélrudakból egy hatalmas kalickát készítetett és ezt kívülről erős acélsodrony hálóval vonatta be. Ebben, az ágakkal és lombbal lefödendő kalitkában fog Garner elrejtőzni, és innét fogja a majmokat zavartalanul lesni és megfigyelni. A professzor a kalitkába fonograf fölvevő készüléket is szereltetett be, hogy a majmoktól eredő minden hangot felfoghasson, ilyenformán remélvén a majomnyelv vocabuláriumát megállapíthatni. A kalickát a professzor egy ananászültetvény közelében állíttatja föl a Fernandez-tó vidékén, amely délre, két foknyi távolban terül el az Egyenlítőtől, mintegy 400 kilométernyi távolban a parttól.