„ Ahelyett, hogy ők fedték volna a király személyét, pajzsnak tolták maguk elé a királyt. Adut-kártyát csináltak a politikai hazardőrök” – bírálta az Esterházy-kormány tagjait a 8 Órai Újság vezércikke 1917 augusztusának végén. Ám a királyból – legalábbis arcképéből – nemcsak adu, hanem tényleges kártyalap is lett,
Budapest gyógyvizei miatt ugyan fürdővárosnak számított, ám a munkások és a szegényebb rétegek számára nem igazán volt olcsó, kulturált, megfelelő szolgáltatásokkal együtt kialakított, tömegesen igénybe vehető fürdési lehetőség. Időről-időre felmerült, hogy a bécsi Duna-parti strandfürdő mintájára
1917 májusában leégett Gyöngyös belvárosa, a számos halálos áldozatot követelő tűzesetről honlapunkon korábban már mi is írtunk. Tények és egyéb katasztrófa-híradók hiányában viszont csak a helyiek „élvezhették a műsort” –
Néhány holdnyi területen megtalálható az egész világ – tudósított Az Est Koppenhágából, a kor egyik legjelentősebb filmvállalata, a dán Nordisk székhelyéről. A világháború kitörésekor még a francia és az olasz filmgyártás uralta Európát, sőt az Atlanti-óceán túlpartján is jelentős befolyásuk volt, de a Nordisknak köszönhetően a dán filmet is a legjobbak közt jegyezték.
A fenti cím ezúttal nem a MÁV mozaikszó szellemes feloldására utal, bár az 1917 februárjában jelentkező országos szénhiány nyilvánvalóan a személyszállító gőzmozdonyok leállását is eredményezhette. A fűtőanyag-krízis azonban nem a vonatközlekedést érintette elsősorban,
Erős „fény-árnyék” hatások, zaklatottság, néma sikolyok és az álomszerű díszletek közt halottak rángatta „riadt kis élők” vagy élők vezette hipnotizáltak és tehetetlen bábuk – a német expresszionista rémfilmek jellegzetességei ezek, melyeket az MTV-nemzedék leginkább a Red Hot Chili Peppers Otherside című számának varázslatos klipjéből ismerhet.
Száz éve a fogművész lehetett erőművész vagy életművész, de leginkább tisztes szakember – ha fellapozzuk a korabeli lakcímjegyzékeket, úgy ezt a kifejezést a német Zahntechniker szó magyarításaként találjuk meg: a dualizmus kori polgárság már a fogainak szépségére is adott.
