Miközben Az Est 1918. július 31-én arról írt, hogy az antant hosszú háborúra készül, mert megalakult az egységes élelmezési tanácsa, és a brit The Times szerint a „német tartalékok kimeríthetetlenek”, addig a német oldalról a „hosszú háborúnak” igencsak ellentmondó hírek érkeztek.
A németországi Mannheim karácsonyi bombázására válaszul a német haderő repülőgépei 1918 januárjának utolsó napjain Párizst bombázták – nem először. A légi háború 1918-ban egyre nagyobb méreteket öltött Nyugat-Európában.
1918. január végén a német bombázók – a vezérkar főnökének február elsejei tájékoztatása szerint – végrehajtották
A Német Birodalom 1917-re olyan kimerültségi szintre jutott, hogy nemcsak a múzeumok és egyéb közintézmények fűtését vagy a fényreklámokat kellett leállítani a szénhiány miatt, de a legalapvetőbb eszközök pótlása is egyre nagyobb gondot okozott. A hadsereg igényeit viszont ki kellett elégíteni,
A kormányválságok és -váltások sora 1917 júliusára Németországot is elérte. Bethmann-Hollweg kancellár, miután elvesztette a parlament többségének támogatását, a hadsereg vezetése számára is haszontalanná vált, így inkább lemondott. A parlamenti többség elvesztését a Reichsratban a
„Ez nem béke, csak fegyverszünet húsz évre” – Ferdinand Foch marsall mondta a Németországgal kötött béke aláírása után, 1919 nyarán, ami miatt az utókor hajlamos a 20. század Nostradamusának tekinteni, látnoki képességekkel felruházni a háború során kifejezetten szűklátókörűségével tüntető marsallt.
