Néhány holdnyi területen megtalálható az egész világ – tudósított Az Est Koppenhágából, a kor egyik legjelentősebb filmvállalata, a dán Nordisk székhelyéről. A világháború kitörésekor még a francia és az olasz filmgyártás uralta Európát, sőt az Atlanti-óceán túlpartján is jelentős befolyásuk volt, de a Nordisknak köszönhetően a dán filmet is a legjobbak közt jegyezték.
Az első világháború időszaka a mozi nagy fellendülését eredményezte egész Európában: sajátosan demokratikus jellegű tömegszórakozássá vált, ami mögött ott rejlett a háborús hétköznapoktól történő menekülés vágya. Ugyanakkor ez a filmekkel szembeni, főleg konzervatív ellenérzéseket is felerősítette.
„Szerencsétlen varróleányok és gépírónők, valamint díjnokok és pályájukat nem kedvelő kereskedősegédek jártak az esti tanfolyamra, mind abban a hitben, hogy Asta Nielsen és Psylander lesz belőlük.” – összegezte Az Est 1916-os riportjában,
Asta Nielsen, a dán színésznő (1881–1972) a némafilm első európai sztárjának számított. Első rövidfilmjét a szintén dán származású rendező, Urban Gad készítette, amelyet több közös munka is követett – 1911-től már Berlinben forgattak együtt.
A médiakonvergencia egy sajátos korai jelenségéről adott hírt Az Est 1915 decemberében, miszerint Párizsban is kísérleteznek az Egyesült Államokban bevált moziregényekkel. A moziregény egy akkor már bevett publikációs formát emelt át a gyerekcipőben járó mozi keretei közé:
Az 1910-es évek elejétől a magyar film rohamtempóban igyekezett felzárkózni a világ filmgyártó nagyhatalmaihoz, az Amerikai Egyesült Államokhoz, Franciaországhoz, Olaszországhoz és a ma már szintúgy parodisztikus hatást keltő, de egykor a színészei – például az egyként fogalommá váló Asta Nielsen és Valdemar Psilander – realisztikusabb eszköztárával újító Dániához.
1896 júniusában nyílt meg Budapesten az ország első rendszeresen játszó, ámbár kérészéletű „projektográfja” – a millenniumi ünnepségsorozat részeként, alig fél évvel a Lumière fivérek párizsi bemutatkozása után.
