Az első világháborút lezáró békeszerződést 1920. június 4-én írták alá Magyarország képviselői a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban. Az esemény megítélése – ha egyáltalán engedték megítélni – koronként és politikai rendszerenként hektikusan változott itthon.
„A magyar feministák egyesületének megbízásából Bédy-Schwimmer Róza és Szirmay Oszkárné szerdán felhívták a külügyminisztert, hogy nemzeti és nemzetközi ismert pacifista képviselőkből alakítson béketanácsot, amelyben a nők is képviselve legyenek” – írta 1918. október 11-én a Magyarország.
Három cím Az Est címlapjáról 1918 augusztus hónapjának utolsó három napján: augusztus 29: A békéről ír minden angol lap; augusztus 30.: Az angol hadsereg biztos a győzelemben; augusztus 31.: Az angolok közelednek a régi Hindenburg-vonalhoz.
Miközben Az Est 1918. július 31-én arról írt, hogy az antant hosszú háborúra készül, mert megalakult az egységes élelmezési tanácsa, és a brit The Times szerint a „német tartalékok kimeríthetetlenek”, addig a német oldalról a „hosszú háborúnak” igencsak ellentmondó hírek érkeztek.
Finnország 1917 végén kiáltotta ki függetlenségét, amelyet a szovjet-orosz kormányzat is elismert ugyan, de aztán 1918 januárjában véres polgárháborúba süppedt a fiatal ország. Utólag visszatekintve ez nem egyszerű polgárháború volt, hiszen a vörösök oldalán a szovjet-orosz erők,
1918. május 7-én Bukarestben aláírták a különbékét a központi hatalmak és Románia között. Az egyezmény nem sokáig volt hatályban, egyetlen tartós(abb) eredménye az volt, hogy Románia és Besszarábia egyesülését elismerte
Izgalmas hírekről számolt be 1918. április 14-én a Világ című lap Budapesten. A szovjet-orosz állammal 1918. március 3-án a központi hatalmak ekkor már megállapodtak a különbékéről Breszt-Litovszkban, így az európai keleti fronton csak Románia maradt
