Az Est

Az angolok nem akarnak tárgyalni, inkább diktálnák a békefeltételeket

Címkék
Anglia, béke

Három cím Az Est címlapjáról 1918 augusztus hónapjának utolsó három napján: augusztus 29: A békéről ír minden angol lap; augusztus 30.: Az angol hadsereg biztos a győzelemben; augusztus 31.: Az angolok közelednek a régi Hindenburg-vonalhoz.
Különösebb kommentár mindehhez nem is szükséges: az angolok egyre jobban fokozták a nyomást a hónap végén a német hadseregre, nem hagytak pihenőt Ludendorffnak, hogy újraszervezze erőit, immár a sokadik német védvonalon is áttörtek, sőt, fenyegették a régebben kiépített Hindenburg-vonalat. A németek ekkorra már kifogytak a tartalékokból és túl voltak a számukra katasztrofális augusztus 8-i amiens-i csatán is. A háború végkimenetele eldőlt, a kérdés a béke volt, pontosabban a béke milyensége. Ebből a szempontból érdekes Az Est augusztus 29-i címoldalas híre, amelyből kiderül, hogy „valamennyi londoni lap a béke kérdésével foglalkozik”, s egyetértenek abban, hogy „a békét rá kell kényszeríteni Németországra és nem alku útján kell megszerezni tőle”. Az angol lapok tehát gyakorlatilag megelőlegezték a békediktátumokat, amelyeket az antanthatalmak a háború lezárása után rákényszerítenek a legyőzöttekre. A Daily Telegraph megírta, hogy Belgiumot helyre kell állítani, Elzász-Lotaringiát vissza kell adni Franciaországnak. A lap szerint „az olasz területeket egyesíteni” kell (hogy ez pontosan mit jelentett, nem derült ki, de az nyilvánvaló, hogy a háború után nemcsak olaszok által lakott régiók kerültek az itáliai kormány fennhatósága alá). „Keleten függetlenség Szerbia és Románia számára” – írta az angol újság, de ez sem jelezte pontosan előre, hogy mi várható e térségben. A Daily Chronicle szerint pedig „lehetetlenné kell tenni Németországnak azt a tervét, hogy Közép-Európa ura legyen”, ami nyilvánvalóan a német Mitteleuropa-tervvel ment szembe, azaz a Berlin dominanciája alatt megvalósuló közép-európai vámunió elleni állásfoglalást jelentette.
Másnap, augusztus 30-án Az Est arról számolt be, hogy Maurice tábornok, a Daily Chronicle katonai tudósítója cikksorozatot írt, amelyben azt taglalta: minden angol katona biztos a győzelemben. Maurice szerint a „németek ugyan több mint három hónapig voltak a március vége óta elfoglalt területen, de ott nem készítettek védelmi rendszert, holott régebben ezt mindig gyorsan megcsinálták”. Maurice-nak ebben igaza volt, s tudta ezt Rupprecht bajor trónörökös is, annak a frontszakasznak a parancsnoka, ahol az antant 1918 júliusában-augusztusában a döntő sikereket elérte.
Végül nézzük, mit is írt Az Est címlapján augusztus 31-én! „A tegnap esti német jelentés egy szűkszavú mondatban hírül adja, hogy a németek Bapaume és Noyon között hátrébb vonták állásaikat. (…) A német jelentések nem ismertetik részletesen az új vonalat, csak annyit mondanak, hogy Péronne-nál az új állások előtt megkezdődtek az előtéri csatározások.” A tudósításból kiderül, hogy az angolok „lassan, de szívósan közelednek a régi Hindenburg-vonalhoz (…). Arras-nál egy kis darabon már túl is jutottak ezen a vonalon, viszont a centrumban még körülbelül 20 kilométerre vannak tőle.” Vagyis itt már a nyugati fronton található német hadállások feladásáról van szó, és nemcsak egy állásból vonultak ki ekkor, hanem sorra hagyták ott védelmi vonalaikat. Mindez mutatta: a háborúban megpecsételődött II. Vilmos birodalmának és a vele szövetséges központi hatalmaknak a sorsa.

Felhasznált irodalom:
A békéről ír minden angol lap = Az Est, 1918. augusztus 29.
Az angol hadsereg biztos a győzelemben = Az Est, 1918. augusztus 30.
Az angolok közelednek a régi Hindenburg-vonalhoz = Az Est, augusztus 31.
Merényi László: Amiens, 1918. Budapest, 1986.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Az Est, 1918. augusztus 29.
A békéről ír minden angol lap

Rotterdam, augusztus 27.

(Az Est rendes tudósítójának távirata)

Valamennyi londoni lap a béke kérdésével foglalkozik; mindannyian egyöntetűen helyeslik Lodge-nak azt a kijelentését, hogy a békét rá kell kényszeríteni Németországra és nem alku útján kell megszerezni tőle. A Daily Mail így ír: Nem tárgyalhatunk olyan, diplomatákkal, akik nem tudják, mi a becsületesség és nem ismernek más célokat, mint Németország érdekeit.
A Daily Telegraph a következő békefeltételeket jelöli meg: Nyugaton okvetlenül meg kell valósulniok bizonyos terveknek, mint aminő Belgium helyreállítása, Elzász-Lotharingia okvetlen visszaadása és az olasz területek egyesítése. Keleten függetlenség Szerbia és Románia számára, biztonság Görögországnak, önállóság Lengyelországnak, Oroszországnak vissza kell kapnia azt, amit a breszt-litovszki béke elvett tőle, Palesztinának és Kis-Ázsiának biztonság kell, Konstantinápolyból pedig szabad kikötőnek kell lenni az entente kezében.
A Daily Chronicle véleménye szerint lehetetlenné kell tenni Németországnak azt a tervét, hogy Közép-Európa ura legyen.

Az Est, 1918. augusztus 30.
Az angol hadsereg biztos a győzelemben

Rotterdam, augusztus 28.

(Az Est rendes tudósítóidnak távirata)

Maurice tábornok, a Daily Chronicle katonai tudósítója visszatérve az angol frontról, cikksorozatot ír lapjában ezzel a címmel: Lehetséges-e a teljes katonai győzelem Franciaországban? Rámutat az angol katonák hangulatváltozására, s azt írja, hogy most minden katona biztos a győzelemben. Megállapítja, hogy a németek ugyan több mint három hónapig voltak a március vége óta elfoglalt területen, de ott nem készítettek védelmi rendszert, holott régebben ezt mindig gyorsan megcsinálták.
Gibbs írja: Hadseregünk reményteljes és a gyors győzelemért meg a gyors békéért harcol. A németek viszont most azt remélik, hogy tárgyalásokkal érik el a békét.

Az Est, 1918. augusztus 31.
Az angolok közelednek a régi Hindenburg-vonalhoz

Megkezdődtek a harcok Péronne-ért

Bapaume és Noyon feladása

A tegnap esti német jelentés egy szűkszavú mondatban hírül adja, hogy a németek Bapaume és Noyon között hátrébb vonták állásaikat. A legutóbbi napok példátlanul elkeseredett harcai után nem volt, meglepő ez a visszavonulás hiszen Bapaume-nál az angolok északon és délen már megkerülték a várost, annak forszírozott védelme csak felesleges vérontás lett volna. E fontos vasúti csomópont elvesztése után vissza kellett vonni az egész frontrészt Péronne-ig, annál is inkább, mert Péronne-tól délre már tegnapelőtt megkezdődött a német visszavonulás le egészen Noyonig.
A német jelentések nem ismertetik részletesen az új vonalat, csak annyit mondanak, hogy Péronne-nál az új állások előtt megkezdődtek az előtéri csatározások. Péronne-t tehát védik a németek, ami természetes is, mert ez a város a Somme-folyó keleti partján van és az egész vidék vasúti csomópontja. Az angol jelentésekből látjuk, hogy az angolok és a franciák az egész vonalon utána nyomulnak a hátráló németeknek és Péronne-nál, meg az ettől délre levő [Bric(?)nél] harcolnak a folyóátkelésért. Lassan, de szívósan közelednek a régi Hindenburg-vonalhoz, amely tudvalévően Cambrai-tól nyugatra kezdődik és Saint-Quentin meg La Fère előtt halad Soissons felé. Arras-nál egy kis darabon már túl is jutottak ezen a vonalon, viszont a Centrumban még körülbelül 20 kilométerre vannak tőle. Az angol katonai kritikusok most azt hangoztatják, hogy a németeknek nem szabad időt engedni arra, hogy berendezkedjenek a régi vonalakban, minden erővel forszírozni kell a döntést.