A társadalom gondoskodó keze 1917-re már azokat a hadiárvákat is elérte, akiket az egészségügyi hatóságok – még árvaságra jutásuk előtt – gyengeelméjűnek minősítettek.
A budapesti állami gyógypedagógiai intézet karolta fel ezeknek a „halmozottan hátrányos helyzetű” gyerekeknek a sorsát, sürgetve egy olyan intézet létrehozását, ahol ezeket az árvákat nemre, korra, vallásra, nemzetiségre és a fogyatékosság fokára való tekintet nélkül el lehet helyezni. A minisztérium támogatta a kezdeményezést, de a potenciális lakók listájának elkészítéséhez a lakosság segítségét kérték: a köz feladata volt, hogy a vagyoni helyzet feltüntetésével küldjék meg a környezetükben élő érintettek nevét és elérhetőségét.
Felhasznált irodalom:
A gyengeelméjű hadiárvák bejelentése = Pesti Hírlap, 1917. január 12.
Készítette: Kaba Eszter