Az ODOL márka 1892 óta van jelen a fog- és szájápolással foglalkozó termékek piacán. Maga a szó a görög fog (odous) és a latin olaj (oleum) keverékéből származik. Forgalmazója, a drezdai vállalkozó, Karl August Lingner először szájvizet dobott a piacra, ezt követték további termékei. A szájvíz és a fogpor népszerűsége a háborús években sem esett vissza, a száj higiéniáját még a lövészárokban is fontosnak tartották – más kérdés, hogy ezt nem mindig sikerült betartani: a tisztálkodás hiánya és a nem megfelelő táplálkozás együttesen vezetett a lövészárok-szájhoz, vagyis a fogak elvesztéséhez.
Az ODOL otthoni elkészítéséhez már a század végén adtak ragyogó tippeket, nem is kellett hozzá mást beszerezni, mint szaharint, vanília kivonatot, borsmentaolajat, köménymagolajat, tiszta szeszt és szalolt. A recept közlője arra hívta fel a nagyérdemű figyelmét, hogy a kereskedők óriási haszonnal adnak túl a terméken, tehát sokkal olcsóbb és gazdaságosabb azt házilag elkészíteni. Nem tudni, mi történt a szerkesztőségben, de a Természettudományi Közlöny már a következő számában helyesbített – pontosabban finomított – korábbi cikkén: a nyereség számításakor nem szabad elfeledkeznünk a rezsi- és szállítási költségről! És hát legyünk őszinték: ki az a bolond, aki nyereség nélkül dolgozik? A választ jelen esetben az olvasókra bízzuk.

Felhasznált irodalom:
Természettudományi Közlöny, 1895. 310. sz.
Természettudományi Közlöny, 1895. 311. sz.

Készítette: Kaba Eszter