Hiába volt az élelmiszerellátást tekintve Berlinnél vagy Bécsnél sokkal kedvezőbb helyzetben a dualizmus korában a világ egyik malomipari központjának számító Budapest, 1915-re már a magyar fővárosban is jelentkeztek az ellátási nehézségek. 1915 tavaszától – köszönhetően annak is, hogy gyenge volt az 1914-es termés – már hazánkban is csak jegyre lehetett kapni fehér lisztet, majd nemsokára Központi Liszthivatalt állítottak fel a budapesti Városházán a készletek felmérésére és az árak hatósági megállapítására. Az árak maximalizálása a zsömléket is érintette, amit nem túl meglepő módon a pékipar úgy próbált meg kijátszani, hogy kisebb zsömléket kezdtek a pékek gyúrni és sütögetni. „Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy!” – mondta a legenda szerint az egykori pék Marosán György, de a lakossági kifogásokat nem lehetett csak ezzel elintézni. 1915. július 27-én összehangolt zsemlerazziáról adott hírt a Világ: tizenöt detektív különböző péküzletekben vásárolt zsömléket és tizenegy esetben azt tapasztalták, hogy azok valóban kisebbek a megengedettnél.

Felhasznált irodalom:
A pékek zsemlyéje = Világ, 1915. július 27.
Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban. Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán. Budapest, 2008.

Készítette:
Csunderlik Péter

Világ, 1915. július 27.
A pékek zsemlyéje

A pékek zsemlyéje háború előtt sem volt valami nagy, most még kisebb. Most rendelet szabályozza a zsemlye árát és pedig súly szerint. A kedvező alkalmat az üzleti szellem természetesen ismét csak a közönség megkárosítására igyekezett fölhasználni. A budapesti rendőrség megtudta, hogy a pékek a megengedettnél csekélyebb súlyú zsemlyéket a megengedettnél magasabb áron árusítják. Tizenöt detektív vette kezébe az ügyet és vasárnap reggel pontban fél hatkor megjelentek egy-egy péküzletben – mint vevők. Tizenegy helyen visszaélést tapasztaltak, amikről jelentést tettek. A kerületi kapitányságok az illető pékek ellen folyamatba teszik a kihágási eljárást.