Ma már tudjuk, hogy az első világháború alatti egyik legnagyobb „gaztettét” – ami itt elég enyhe kifejezés –  a Török Birodalom etnonacionalista „ifjútörökjei” követték el. Az 1913 januárjában palotaforradalommal hatalomra kerülő, egy hanyatló, múlt századi birodalomban a legrosszabb értelemben vett „huszadik századi” hatást keltő, német támogatást élvező radikális vezérek, Talát, Enver és Dzsemal pasák a Török Birodalom kíméletlen etnikai homogenizálásának szándékával kötötték össze modernizációs programjukat. Szükségszerűen vált célpontjukká a balkáni vereségei miatt töpörödő birodalom immáron csupán egyetlen komoly keresztény kisebbsége, az örmény, amelyet a birodalmat gyengítő szeparatista törekvésekkel vádoltak. Így lett a világtörténelem legősibb keresztény népe az ifjútörökök „zsidója”. 1915 és 1917 között a 2,5 milliós kis-ázsiai örmény kisebbségből 1,5 millió főt gyilkoltatott meg a török kormányzat agyonveretéssel vagy sivatagi halálmenetekkel, a világ nyilvánossága előtt tagadva a szörnyű tettet. Úgy tűnik, hogy a Török Birodalommal szövetséges Magyarországon hinni akartak abban, hogy nem egy barbár hatalommal harcolunk vállvetve a világháborús győzelemért: a Magyarország 1916. június 28-i számában adott hírt arról, hogy Orbók Attila újságíró egy röpiratot publikált az „örmény-kérdésről” a népirtással kapcsolatos vádak cáfolatára, amelyben „a török császári kormány eredeti hivatalos adatai alapján bizonyítja be, hogy a törököket jogtalanul érik a súlyos vádak”.

Felhasznált irodalom:
Röpirat az örmény-kérdésről = Magyarország, 1916. június 28.

Készítette: Csunderlik Péter

Magyarország, 1916. június 28.
Röpirat az örmény-kérdésről

Az ellenséges és a semleges államok sajtójának nagy része azzal vádolja a török kormányt, hogy a kis-ázsiai örményeket legyilkoltatta és az örmény nemzetiséget kegyetlenül üldözi. Ezekre a vádakra felel egy röpirat, mely ma hagyta el a sajtót, szerzője Orbók Attila dr. újságíró, aki a török császári kormány eredeti hivatalos adatai alapján bizonyítja be, hogy a törököket jogtalanul érik a súlyos vádak. Az ottomán kormány tényleg fellépett, a törvényes határokon belül, az örmények ellen, akik forradalmi mozgalmakat szítottak, de ezt nem vallási okokból tette – mint ahogy az ellenséges sajtó hirdeti –, hanem politikai kényszerűségből, mert az örmény nemzetiségi mozgalom a birodalom létérdekét veszélyeztette. Az érdekes röpirat, melyben négy illusztráció is van, Rényi Károly kiadásában jelent meg. Az illetékesek ingyen kapják, a háborús irodalom gyűjtői pedig megvehetik egy koronáért bármelyik könyvkereskedésben.