Az oktatás leépüléséről számolt be 1918-ban a Népszava. A lap azt írta, hogy a háború első éveiben sok helyütt az iskolákat laktanyának használták, majd erdélyi menekültek beszállásolására szemelték ki azokat. Így történt ez Székesfehérváron is a szociáldemokrata lap szerint. (Erdélyi menekültekről 1916 után beszélhetünk, amikor a román betörés miatt voltak kénytelenek elhagyni az emberek az otthonaikat.) Minthogy egy-egy iskolát teljesen megtöltöttek a katonák vagy a menekültek, a székesfehérvári gyerekek jelentős része túlzsúfolt iskolákba kényszerült, vagy nem is járt iskolába. „A nagy ruha- és főként cipőhiány miatt pedig sok gyermek a téli hónapokban nem járhat iskolába. […] Jelenleg Székesfehérvárnak egyetlen iskolája sincs katonai célokra lefoglalva. A zsúfoltság mégis ázsiai állapotokat mutat, 80–100, 120 gyermek jár egy osztályba.” Hasonló volt a helyzet Kecskeméten is: ott 12 ezer iskolás közül csak háromezer járhatott tanulni. A többi iskolaépület a háború eleje óta, tehát ötödik éve kórházként működött az alföldi városban. „Kecskemét iskolaköteles gyerekeinek háromnegyed része ötödik éve nem jár iskolába. Pedig Kecskemét nagy és dúsgazdag város. Mi lehet hát akkor az isten háta mögötti falvakban? Hogy is mondják csak? Hogy ez a háború a jövő nemzedékért folyik. Hát így folyik. Így készül a jövő nemzedék kultúrája. És az urak és papok? Bizonyára kedves nekik a dolog. Amíg kultúrátlanság, sötétség és butaság van, addig ők uralkodhatnak” – zárta a cikkét a Népszava. Mindehhez annyit tehetünk hozzá, hogy hamarosan, októberben olyan súlyossá válik majd a spanyolnátha, a járvány pedig annyi halálos áldozatot követel majd, hogy még a nyitva lévő iskolák nagy részét is bezárják majd a hatóságok. A totális katonai vereség és az őszirózsás forradalom majd ebben az állapotban éri az országot 1918 késő őszén.
Felhasznált irodalom:
Kié az iskola? = Népszava, 1918. szeptember 26.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Népszava, 1918. szeptember 26.
Kié az iskola?
Tudósítónk írja: A háború első éveiben sok helyütt így Székesfehérvárott is, fölhasználták az iskolákat katonák, majd később az erdélyi menekültek beszállásolására. Némely iskolaépületet egész éven át elfoglalva tartottak és a gyermekeket vagy nagy tömegekben zsúfolták egy-egy iskolaterembe, vagy egyáltalán módot sem adtak nekik a tanulásra. A nagy ruha- és főként cipőhiány miatt pedig sok gyermek a téli hónapokban nem járhat iskolába. Természetes, hogy így sok gyermek eléri a 12. évét, mielőtt az elemi iskola VI. osztályát elvégezné. Jelenleg Székesfehérvárnak egyetlen iskolája sincs katonai célokra lefoglalva. A zsúfoltság mégis ázsiai állapotokat mutat, 80–100–120 gyermek jár egy osztályba. Úgy segítenek tehát a zsúfoltságon, hogy az osztályok és tanerők szaporítása helyett azokat a növendékeket, akik szeptember 1-éig betöltik 12. évüket, nem veszik föl a mindennapi iskolába. Tehát elzárják a lehetőségét annak, hogy a gyermekek az elemi iskolai tanulmányaikat befejezzék. Ezt a törvényszegést azonban senki sem veszi észre. Székesfehérvárott tehát nem szabad iskolába járni. De azért Tisza István a VI. osztály elvégzéséhez köti a választójogot – Az egyik kecskeméti újság közli, hogy Kecskemét városának 12000 iskolás gyereke közül csak 3000 járhat iskolába. Csak ennyi számára van iskola; a többi iskolaépület a háború eleje óta, tehát ötödik éve kórház. Kecskemét iskolaköteles gyerekeinek háromnegyed része ötödik éve nem jár iskolába. Pedig Kecskemét nagy és dúsgazdag város. Mi lehet hát akkor az isten hátamögötti falvakban? Hogy is mondják csak? Hogy ez a háború a jövő nemzedékért folyik. Hát így folyik. Így készül a jövő nemzedék kultúrája. És az urak és papok? Bizonyára kedves nekik a dolog. Amíg kultúrátlanság, sötétség és butaság van, addig ők uralkodhatnak.
