A háborút viselő államok sokféleképpen támaszkodtak saját hátországukra: az adománygyűjtések, hadikölcsön-jegyzések, az önkéntes szolgálatok, a horgoló-mozgalom a társadalom aktivitását mutatják.
Egy háború ugyanakkor kommunikációs küzdelmet is jelent. Az első hetekben lényegében minden hadban álló ország sajtója saját győzelmeiről igyekezett beszámolni, hogy a háborús lelkesedést magas hőfokon tartsa, és igyekezett leleplezni a szembenálló felek ezirányú „mesterkedéseit”. A Borsszem Jankó például rendszeresen jelentetett meg olyan álhíreket, amelyek nyilvánvaló vereségeket adtak elő győzelemként, azaz a francia vagy orosz háborús propaganda hazugságait leplezte le. Így írtak például a nyugati fronton kialakult helyzetről 1914 szeptemberének elején: „Lüttichből, Brüsszelből, Namurből is csupa diadalmas hírt közölhetünk. Katonáinknak sikerült a német ezredeket becsalni a városokba, ahol most mint hadifoglyok szerepelnek…” Sőt, a németek hajlandók volnának Párizsba menni, hogy megadják magukat: „A mi csapatainkat e hírre oly határtalan lelkesedés fogta el, hogy futva megindultak Páris felé közölni drága fővárosunkkal az örömhírt. A német hadifoglyok leverten és kétségbeesve futnak csapataink után…”
A szeptemberi híradások alapján a központi hatalmaknál a civil lakosságot is bevonták az információs háborúba, ami a kor és az adott helyzet kommunikációs viszonyait tekintve nem volt eleve meddő kísérlet. A rádió már létezett – és fel is használták katonai célokra –, de a rádiós műsorsugárzás csak a világháború után indult meg, nem kis mértékben a háború alatti technikai fejlődés eredményeképpen. Az ellenséges sajtó terjesztése pedig teljesen ellehetetlenült, csak rendszertelenül került egy-egy kiadvány a hátországba – hogy aztán a sajtó annak „átlátszó propagandáján” csámcsogjon. A Német Császárságból indult az a két kezdeményezés, amely a széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező szakmák űzőit próbálta csatasorba állítani: a kereskedőket és a tudósokat. Az egyik cikk azt mutatja meg – nyilván a magyarországi kereskedők figyelmébe ajánlva a módszert –, hogy a német üzletemberek minden hivatalos levelükhöz egy négyoldalas propagandafüzetet csatolnak, amely nagyrészt a németek igazát bizonyítja a háborús felelősséget illetően, illetve győzelmi híreket közöl, majd befejezése „valóságos himnusza a német nagyságnak” – vagyis kereskedőnyelven számtalan adattal érvel amellett, hogy a háború kitörése a német gazdaságot rendítette meg legkevésbé. A másik cikk a német Kölnische Zeitung felhívásáról számolt be, amely a tudósokat szólította fel arra, hogy cselekedjenek hasonlóképpen.
A háború tehát a szakmai szolidaritást is nagyon gyorsan felülírta.

Német tudósok – Tudja meg a külföld az igazságot. Hírek = Az Est, 1914. szeptember 2.
A német kereskedők agitációja. Hírek = Az Est, 1914. szeptember 17.

Készítette: Takács Róbert