Az első világháború alatti sakkéletről korábban már közöltünk egy áttekintést a honlapon, 1917 októberében azonban ismét a „királyok játékáról” szóltak a hírek: Magyarországra érkezett dr. Emanuel Lasker (1868–1941), minden idők egyik legkedveltebb, legeredetibb és leghosszabb ideig uralkodó sakkvilágbajnoka.
Minden idők talán legnagyobb hatású magyar sakkmestere volt Maróczy Géza (1870-1951), akit a sakkélet hőskorában közel egy évtizeden át tartottak a világbajnoki cím egyik legfőbb várományosának. A fiatal mérnök 25 évesen robbant be az élvonalba, amikor megnyerte az 1895-ös hastingsi tornát,
A nemzetközi sakkélet nagyon szorosan összefonódott az eszme- és politikatörténettel az elmúlt évszázadokban. Az egyes korok jellemző gondolkodási és stílusirányzatai a kezdetektől hatással voltak a sakkmesterek játékára: a 18. század végén, a felvilágosodás idején monomániásan kutatták
A Pesti Hírlap 1915-ben tét nélküli játékra invitálta olvasóit: a korszak elismert sakknagymestere, Maróczy Géza szerkesztette sakkrovat feladványai gondoskodtak időről-időre a nagyérdemű szórakoztatásáról (és nem utolsósorban agytornájáról).
