Száz év távlatában nehéz eldönteni, hogy mennyire volt „spontán” az az olvasói levél, amely 1918. december 28-án jelent meg a Népszavában. Arról az olvasói levélről van szó, amit Dr. Újlaki Géza írt, s amelynek címe az volt: „Szabadítsuk föl a »törvénytelen« gyermekeket.”
„Szürke novemberi ég alatt, fázós, borongó délelőttön megszületett a magyar népköztársaság. Harangok nem búgtak, ágyúk bronztorka nem bömbölt a mennyre, császári pompák rendezői nem varázsolták festői csoportozatú színpadi képpé: szürkén, a szürkéből oly természetesen és egyszerűen emelkedett elő a semmiből, mint a föld szelleme a falanszterbeli tudós szétpattant lombikjából”
„Nagy esemény, nagy ünnep és hatalmas forradalmi cselekedet a magyar népköztársaság megszületése. A szombati nap örökre véget vetett a Habsburg-dinasztia 400 éves átkozott uralmának és jogaiba iktatta az elnyomott magyar nép uralmát” – írta a Népszava 1918. november 17-én, a köztársaság kikiáltásának másnapján.
„Ez a nap az élet szent születése napja! Egy sóhajnyira van csak mögöttünk az a reggel, amikor még halottainkon sírva, sebeinken nyöszörögve, béklyóinkban reszketve egy Habsburgot koronáztunk és ezen a mai reggelen, mely tiszta s végtelen, mint az óceán, ezen a reggelen ebben a koronázó fővárosban kikiáltjuk a magyar köztársaságot!”
Négy hír is kiemelkedik 1918. november 3. információáradatából: kettő a Népszavában, kettő pedig Az Estben jelent meg. A Népszava arról számolt be, hogy a forradalom vértanúit, a harcokban elesetteket november 3-án temetik a Kerepesi úti temetőben. A másik, „Heti 52 óra munkaidő a gyárakban” című hír szerint pedig a „Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Szövetsége
Az Est 1918. november 3-án közölte gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter – a frissen hatalomra került Károlyi-kormány tagjáról van szó – nyilatkozatát a rend fenntartásáról. A politikus elmondta, hogy alig egy-két napja foglalta el a hivatalát, de azóta minisztertársaival és a Nemzeti Tanáccsal együtt „elsősorban a közrend biztosítására” fordította a figyelmét.
Az elitek megosztottsága a világháborús összeomlás pillanatában vált végzetessé Magyarországon. Ellenzék és kormányoldal még külön-külön sem volt egységes, nemhogy képesek lettek volna a főbb irányzatok kompromisszumot kötni. Meggyilkolása előtt állami erőszakkal fenyegetett Tisza István.
