Bár Lengyelország 1918 elején még tulajdonképpen nem létezett, újjászületéséről nap mint nap érkeztek a hírek januárban. Az új lengyel állam létrehozását az antant (Wilson amerikai elnök és Lloyd George brit miniszterelnök), a központi hatalmak (a német koronatanács és Czernin osztrák-magyar külügyminiszter)
1916 szeptembere a háború második nagy menekülthullámát hozta el Budapestre. Az első, 1914 végén, a Galíciából menekülők tömege volt – és főként a zsidók iránti ellenérzéseket erősítette fel. Az 1916-os viszont az Erdélyből menekülőké, ami az erdélyi magyarok és a mindig is egzotikusnak látott székelyek iránti együttérzést fokozta.
A Pesti Napló 1917. január 23-i számában rövid közlemény tudósított arról, hogy február elején a „Romániában érdekeltek központjának” képviseletében háromtagú delegáció utazik Bukarestbe, ahol a magyar „közgazdasági érdekek” képviseletéről tárgyalnak az illetékesekkel.
Az első világháborút vívó szövetségi rendszerek között Románia helye kezdettől fogva bizonytalan volt. A hármas szövetséghez, vagyis Németországhoz és Ausztria–Magyarországhoz szövetségesi szálak fűzték, a cári Oroszországgal szemben
