Az őszirózsás forradalomról, Károlyi Mihály miniszterelnök uralmáról kevesen tudják, hogy kormányzása idején legalább ezer embert öltek meg 1918 novemberében. A hazatérő hadifoglyok, szökött vagy szabadságolt katonák, illetve a felkelő nép (a korabeli sajtó szerint: csőcselék) óriási pusztítást végzett vidéken, mire a kormány támogatásával nemzetőrség alakult a rendcsinálásra.
Címke: Károlyi Mihály
Az első világháború vége: a fegyverszünet bizonytalanságba taszítja Magyarországot
Az Osztrák–Magyar Monarchia katonailag és politikailag is összeomlott, mire hadseregének főparancsnoksága fegyverszünetet kötött 1918. november 3-án. Ez a padovai egyezség csak az olasz határvidéket szabályozta részletesen, a védhetetlenné vált balkáni arcvonalat (és így a magyar déli határt) bizonytalanságban hagyta.
A köztársaság (és nem a népköztársaság) kikiáltásáról írt a konzervatív Budapesti Hírlap
„Szürke novemberi ég alatt, fázós, borongó délelőttön megszületett a magyar népköztársaság. Harangok nem búgtak, ágyúk bronztorka nem bömbölt a mennyre, császári pompák rendezői nem varázsolták festői csoportozatú színpadi képpé: szürkén, a szürkéből oly természetesen és egyszerűen emelkedett elő a semmiből, mint a föld szelleme a falanszterbeli tudós szétpattant lombikjából”
Felemás korlátok: a német, az osztrák-német és a magyar köztársaságok kikiáltása 1918-ban
1918 novemberében három köztársaságot kiáltottak ki az első világháborút vesztesen záró központi hatalmak fővárosaiban. Kronológiai sorrendben: Berlinben, Bécsben és Budapesten. Zökkenőmentesen csak Budapesten zajlott a procedúra, ám később
Őszirózsás forradalom – egy polgári demokratikus kísérlet, megosztott elitekkel
Az elitek megosztottsága a világháborús összeomlás pillanatában vált végzetessé Magyarországon. Ellenzék és kormányoldal még külön-külön sem volt egységes, nemhogy képesek lettek volna a főbb irányzatok kompromisszumot kötni. Meggyilkolása előtt állami erőszakkal fenyegetett Tisza István.
A lánchídi csata – az őszirózsás forradalom kirobbanása
Az őszirózsás forradalom kirobbanásához a király határozatlansága és a hatalmon lévő magyar politikai elit rugalmatlansága egyaránt hozzájárult 1918 októberének végén. A háború elvesztése, a Monarchia szétesése ekkor már nyilvánvaló volt, a nemzetiségek önálló államalakulatokat kezdtek létrehozni, nemzeti tanácsaik alakultak, amelyek sorra mondták ki elszakadásukat
Károlyi után ismeri el a háború elvesztését Tisza István, míg a nemzetiségi képviselők nyíltan nemzeti önállóságot hirdetnek
„Ezt a háborút elvesztettük” – általában így idézik a parlamentben 1918. október 17-én felszólaló Tisza Istvánt, hősies pózba merevítve a konzervatív grófot, az egy éve megbukott miniszterelnököt, aki (mintha) vállalta (volna) a vereség pillanatában a felelősséget.