Rézike a sámlin üldögélt, és nagyanyja hosszú, fűzősszárú barna cipőbe szuszakolt lábszárát bámulta. Könnyű délutáni révületbe esett. Az ebéd utáni alvás bódulatát a kakaó illata és a pirospaprikával megszórt kacsazsíros kenyér andalító íze csak tovább mélyítették.

Ha el tudnak képzelni két embert, akik mindenben egymás ellentétei, hát az én nagyapáim azok voltak. Az egyik köpcös, nagybajuszú, nagyhangú, nagyivó falurossza, a másik korán kopaszodó, félénk, ügyefogyott, könyökvédős hivatalnok. Az egyik, ha felöntött a garatra, még ötven fölött

Színe – Prága, 1915. október 29. déltájt

Dél felé jött a fényképész, hozta a kész lapokat. Tessék, kérem, meg lehet nézni, a színén tegnapról a fotográfia, a fonákján hely a címzésnek, a maradék stócot majd leteszi a tábori postán, ahol megvásárolhatják egészen indulásig.

Cigarettatárca, ezüst kis cigarettatárca
háborúban a katona igazi társa.
Talán csak ezüstfüst, nevem sincs belevésve,
de szívből adta, aki adta, erre futotta a pénze.