1916-ban nemcsak a központi hatalmak álltak át a nyári időszámításra, hanem Európa nagy része is. Bár az ötletet 1916-ban a háború alatti kiadások jelentős csökkentésével indokolták, maga az elképzelés egyáltalán nem volt új. Arra már Benjamin Franklin is rámutatott jó 130 évvel a világháború kitörése előtt, tehát az elektromosság előtti korszakban, hogy a világítási költségeket jelentősen le lehetne faragni, ha a nyári hónapokban átállítanák az órákat. Az ötletet a századforduló idején elsősorban Nagy-Britanniában karolták fel, ahol William Willett építőipari vállalkozó propagálta a leghevesebben az új, ökonomikus rendet. Sajátos elképzelésében tán túl sok volt a racionális kalkuláció, hiszen ő abban hitt, hogy 20 perces lépésekkel összesen 80 percig kellene eltolni az óra mutatóit a nyári hónapok során.
Elsőként mégis Németország vezette be, és példáját követte szövetségese, a Monarchia is (az energia-megtakarításon túl ez pl. a vasúti menetrendek és egyéb, országhatárokon átnyúló ügyek intézésénél is fontos volt), de rövidesen Nagy-Britanniában is bevezették.
Az Est egy sajátos esetről számolt be 1916 nyarán, ami mutatja, hogy a szokatlan óraátállítás – az alapos sajtókampány ellenére – milyen sajátos bonyodalmakat volt képes okozni a mindennapokban. A pikáns címmel megjelenő hír (A pásztorórát nem lehet előreigazítani) nem lekésett vonatokról szólt, hanem egy elvesztett állásról: egy ruhabolti eladókisasszony ugyanis megfeledkezett arról, hogy előretekerje az óramutatót, így elkésett munkahelyéről, amit a bolt németes precizitáshoz ragaszkodó tulajdonosa olyannyira zokon vett, hogy azonnali hatállyal felmondott neki. A munkaszerződés ezt ugyan lehetővé tette, ám mikor azt megkötötték, még egyikük sem gondolhatott ilyen speciális helyzetre. Nemcsak a nyári időszámítás bevezetésére, hanem vélhetően a háború kitörésére sem, ami azzal járt, hogy a hölgy éppen vőlegényétől volt kénytelen búcsút venni az átállítás éjszakáján. Így aztán nem csoda, ha ébersége lankadt. A munkaügyi bíróság végül a vőlegény és munka nélkül maradt fiatal mellé állt, és legalább a törvényes felmondási időt megítélte a számára.

Felhasznált irodalom:
A pásztorórát nem lehet előreigazítani = Az Est, 1916. június 22.

Készítette: Takács Róbert