Népgyűlés Zalaegerszegen (Vasárnapi Újság, 1919. október 19.)

Zalaegerszegi történetek

Benda Jenő (1882–1944), a Pesti Hírlap munkatársa a háború egész ideje alatt sokat cikkezett az oroszországi viszonyokról és a hadifoglyok ottani életkörülményeiről. Mikor hosszas diplomáciai egyeztetést követően 1921 nyarán a túszként visszatartott hadifoglyok számára is lehetővé vált a hazatérés (az Oroszországban raboskodó több ezer tisztet tanácsköztársasági elítéltekre akarta kicserélni a szovjet kormány, ezért addig nem biztosították számukra a hazautazás lehetőségét), Benda a hazatérőket fogadó csóti leszerelőtáborba utazott, hogy a helyszínről tudósítsa olvasóit a legfrissebb fejleményekről. Az ő riporteri tevékenységének köszönhetően rendeltek el nyomozást 1922-ben az oroszországi Os környékén kivégzett magyar foglyok ügyében, és részben neki köszönhető az is, hogy 1922–1923 telén a zalaegerszegi internálótábor kérdése többször a nemzetgyűlés elé került.

Az orosz hadifogságból hazatérő egykori katonákat 1920 után főként a csóti leszerelőtáborban fogadták, ahol általában kettő–négy hetet töltöttek, hivatalosan egészségügyi, nem hivatalosan politikai vesztegzár alatt. A táborban 1920 szeptembere óta ún. „T” osztály működött, ennek feladata volt a beérkező kommunisták, vöröskatonák és pártfunkcionáriusok kipuhatolása, megfigyelése és kiemelése. (Korábban a védelmi osztály látta el ezt a feladatot.) Azokat, akikre nézve terhelő adatot tudtak felmutatni, sok esetben lakóhelyükre történő hazatérésük után még évekig megfigyelték. A „súlyosabb eseteket” haza sem engedték, hanem Zalaegerszegre internálták.

Az egerszegi tábor a háború idején hadifogolytáborként, majd annak végeztével leszerelőtáborként működött, azaz itt (is) fogadták az olasz, szerb, orosz hadifogságból hazatérő katonákat. A tanácsköztársasági események miatt elítéltek jelentős hányadát ide szállították, tehát 1920 után a tábor jellege megváltozott: politikai foglyok gyűjtőhelye lett. A táborról egészen 1922 őszéig nem sokat tudhatott a közvélemény, a fogvatartottak sorozatos éhségsztrájkjáról viszont már az újságok címlapjaikon számoltak be. Az éhségsztrájkból kifolyólag bűnvádi eljárás is indult nyolc fogvatartott ellen, akik közül ötöt felmentettek és hivatalosan megállapították, hogy internálásukat a belügyminiszter már korábban megszüntette. A felmentő ítélet ellenére ezt az öt embert nem helyezte szabadlábra az ügyészség, hanem minden indoklás nélkül a zalaegerszegi rendőrség pincéjébe szállíttatta. Az ügyet az ügyvédként is tevékenykedő Hébelt Ede szociáldemokrata képviselő vitte a nemzetgyűlés elé, egész lavinát indítva el interpellációjával. Hébelt többek között a táborlakók életkörülményeiről is beszélt: a 25 dkg-os napi kenyéradagról, a méltatlan elhelyezésről, külön kiemelve azt a közel 80 embert, akik hadifogolyként Oroszországból tértek haza és most arra várnak, hogy „kommunistagyanúsként” visszaszállítsák őket. Az interpellációra érkező hozzászólások hovatovább a tábor feloszlatását követelték. A visszaélések kiderítését 1923 januárjában a Pesti Hírlap már címlapi glosszában szorgalmazta, egyszersmind javasolta egy pártközi parlamenti bizottság felállítását.

A képviselők és újságírók csoportja végül néhány hét múlva felkereste a tábort, ahogy erről Benda Jenő kimerítően be is számolt olvasóinak. „Lehangolóan szomorú, szívbe markoló sötét képek sorozata. A hólepte mezőn csizmalemarasztaló sárban vergődtünk egyik baraktól a másikig.” A hangulati elemekhez ragyogóan értő Benda kétoldalas írásában külön kitér a hadifoglyokra is, akik „Oroszországban tiszti iskolát vagy propaganda tanfolyamot végeztek, vörös katonák, agitátorok voltak. Mind azzal védekezik, hogy kényszerűségből cselekedett és azért panaszkodik, hogy magyar földön van és nem tud eljutni családjához.” A riport meglehetősen sivár képet festett a táborról. Az internáltak cellaszerű, jóformán fűtetlen szobákban élték mindennapjaikat, anélkül, hogy tudták volna, mikor üt szabadulásuk órája. A szemle végül nem hozott eredményt, sok képviselő lényegesen jobbnak ítélte meg a táborlakók helyzetét, mint ahogy azt a tábor feloszlatása mellett kardoskodók állították. Képviselőtársaik erre azzal vágtak vissza, hogy a bizottság látogatása idejére „kistafírozták” az intézményt.

A tábor körüli vihar nem ült el, a nemzetgyűlés 1923 tavaszán többször is foglalkozott a kérdéssel. A témát az újság is újból felkapta, részletesen ecsetelve a veréseket és a nők elleni szeméremsértéseket, ugyanakkor azt is megjegyezték: a tábor területén már csak 126 politikai internált van, a többi köztörvényes bűnöző. A feloszlatásra azonban még mindig nem került sor: 1924 júliusában újból foglalkozott a kérdéssel a nemzetgyűlés, a vita azonban szélsőséges sárdobálásba torkollott anélkül, hogy bármilyen eredményt hozott volna. A tábort végül 1924 decemberében számolták fel.

 
Felhasznált irodalom:
Az 1922. évi június hó 16-ra hirdetett nemzetgyűlés naplója:
a 62. ülésének jegyzőkönyve. 1922. november 29.
a 108. ülésének jegyzőkönyve, 1923. március 7.
a 131. ülésének jegyzőkönyve, 1923. március 30.
a 311. ülésének jegyzőkönyve, 1924. július 2.

Az internáltak tábora = Pesti Hírlap, 1923. január 13.
Egy nap a zalaegerszegi internáló táborban = Pesti Hírlap, 1923. február 25.
Az internáltak ügye a ház előtt = Pesti Hírlap, 1923. március 8.

 
Készítette: Kaba Eszter