A háborús helyzet – szokás szerint – a járványos megbetegedéseket is magával hozta. Már a 19. századi háborúk esetében is az volt a fő tanulság, hogy a betegségekből fakadó veszteségek gyakran jelentősen meghaladják a harctéri áldozatok számát. 1914 augusztusában az orosz és a szerb hadszíntéren lévők voltak különösen veszélyeztettetek, az ideiglenes eltávozást kapott hazatérő katonák pedig magukkal hurcoltak különféle lappangó betegséget. Az első riadót – már szeptemberben – a kolera váltotta ki. A hatóságok karanténnal védekeztek a fertőzés ellen, súlyosabb esetekben kórházak látták el a betegeket; a gazdasági élet szereplői viszont jó lehetőséget láttak ebben is: aki csak tehette, kolera elleni hatással reklámozta áruját. A határozott fellépés nem maradt hatástalan: noha a betegségnek sok áldozata lett, járvány végül nem tört ki. A kórokozót ekkor már harminc éve ismerték, a betegség terjedését mégsem célzott, hanem általános intézkedésekkel próbálták megakadályozni. Ennek aztán olyan abszurd következményei lettek, mint a temetőlátogatási tilalom: ezt Kassán rendelték el, Halottak napját megelőzően, az egyébként főként széklet és hányás útján terjedő kolera megelőzésére hivatkozva.

Pesti Napló, 1914. október 28.

Készítette: Egry Gábor