Kérdezte Lovasi András lassan hat éve már. „A városban nálunk nincs sehol” – folytatódik a szöveg. Kivételt képez ez alól Tiszabogdány (ami köztudomásúlag nem város), ahol 1915 decemberében rejtélyes járvány tizedelte a lakosságot. A 12 halottat követelő titokzatos eset – az áldozatok hasi görcsök és óriási fájdalmak közepette vesztették életüket – a hatóságok érdeklődését is felkeltette, a területileg illetékes máramarosszigeti ügyészség a budapesti rendőrséggel karöltve nyomozott az ügyben, mivel a szálak a fővárosba vezettek. A csoportos metilalkohol-mérgezést egy fatális véletlen okozta: a két, alkoholt tartalmazó vashordót rosszul rögzítették egy tehervonaton, így azok szállítás közben leestek az egyik fővárosi pályaudvaron. Mivel a vasút nem tudta megállapítani a tulajdonjogot, az árut nyomban árverésre bocsájtották. Innen már nem nehéz kitalálni a történteket: a falusi kocsmáros teljesen gyanútlanul (és boldogan) vette még áron alul a szeszt, nem is sejtve, mit zúdít a nyakába. Az örök mondás mindenesetre még sosem volt ennyire érvényes: az alkohol öl, butít és nyomorba dönt! Így hát csak mértékletesen az ivással, még ünnepek idején is.

Felhasznált irodalom:
Faszeszmérgezés tömegesen = Pesti Hírlap, 1915. december 10.
A máramarosszigeti faszeszmérgezés = Pesti Hírlap, 1915. december 11.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1915. december 10.
Faszeszmérgezés tömegesen

A máramarosszigeti ügyészség a budapesti rendőrséggel karöltve vizsgálatot folytat egy nagyszabású szeszmérgezési ügyben, amelynek hatvannál több halottja van. November 26-án a tiszavölgyi járás Tiszabogdány nevű falujában egy orosz lakodalom után következő napon a résztvevők közül hat ember nagy görcsök között hirtelen meghalt. A csendőrség nyomban szeszmérgezésre gondolt és lefoglalta a falubeli Rosenthal korcsmáros szeszkészletét. A következő napokban tömegesen érkeztek a jelentések Illés Andor főügyészhelyetteshez a vármegye különböző járásaiban történt hirtelen és tömeges halálesetekről. A dragoméri járás hét községéből harminchat halottat, Petrova községből egy halottat, a sugatagai járásban levő Dessze községből öt, Barcánfaluból négy és Tiszafehéregyházáról egy halottat jelentett a csendőrség. A tiszabogdányi halottak száma pedig időközben tizenkettőre emelkedett. A főügyészhelyettes erre lefoglalta a községek korcsmárosainál található szeszt és elrendelték a meghalt parasztok felboncolását. A törvényszéki orvosok a boncolásnál a holttesteken olyan elváltozásokat állapítottak meg, amelyek kétségtelenül faszesz-, metilalkohol-mérgezésre engednek következtetni. A korcsmárosok vallomása alapján megállapították, hogy a gyanús szeszt Stern és Deutsch máramarosi szeszfinomítóktól vették. A gyár raktárában két vashordóban meg is találták a mérgező faszesz maradványait. A gyárosok azzal védekeztek, hogy ők a két hordó szeszt Heller Zsigmond budapesti ügynöktől vették, mint tiszta szeszt. A máramarosi főügyészség ezek után az iratokat a nyomozás folytatása céljából áttette a budapesti rendőrséghez, ahol dr. Nagy Károly detektívfőnök nyomban a legerélyesebb nyomozást indította meg. Egyelőre megállapították már azt, hogy Hellerék egy budapesti pályaudvaron, nyilvános árverésen vették a két hordó szeszt s ők sem tudták, hogy az faszeszt tartalmaz.