A központi hatalmak háborús propagandája célba vette a nyugati antanthatalmak erkölcseit – jobban mondva erkölcsi defektusait – is. A híradások részben a nemzeti sztereotípiákra építettek, legalábbis a franciák esetében, hiszen a gallokat szexuálisan túlfűtött, csapodár népként mutatták be. Az angolokra pedig a gyávaság címkéjét aggatták, akárcsak a háború első időszakában a franciákra.
Az Est őszi hírei a franciák nemi életét – és annak következményeit – boncolgatták. Persze a francia belügyek áttétellel jutottak csak el a magyarországi olvasókhoz: legtöbbször semleges országokban – mindenekelőtt Svájcban – megjelenő lapok sajtószemléjéből idéztek. A napilap most az ugrásszerűen megnőtt abortuszok számára fókuszált, élvezettel taglalva a társadalmi problémát. Míg a férjek a fronton szolgáltak, a hátországban nem állt le az élet, aminek nem kívánt következményétől az asszonyok egy része igyekezett megszabadulni – illegális úton. A 20. század elején az abortusz még Európa-szerte bűntettnek számított, így azt rendszerint titokban, különböző életveszélyes és megdöbbentő praktikákkal végezték. Voltak közszájon forgó gyógyfüvek és főzetek, amelynek magzatelhajtó hatást tulajdonítottak, ám voltak, akik forró fürdővel, önmaguk túlhajszolásával, sőt fizikai behatásokkal – például lépcsőn való szándékos legurulással – próbáltak megszabadulni a magzattól. Végső esetben mindenkinek volt egy ismerőse, akinek az ismerőse tudott egy bábasszonyról, aki vállalja; olyanról, mint a dijoni Caillot-né – aki állítólag egymaga több mint 200 magzatelhajtást végzett, mielőtt letartóztatták.
Pár héttel később arról érkezett hír, hogy némiképp szigorították a házasságtörés büntetését, ám Az Est rosszmájúan hozzátette, azért túlzott szigorra nem lehet számítani, mert „nem lehet a francia férfiak javarészét minduntalan börtönbe zárni vagy pénzbüntetés címén jövedelmük javarészétől állandóan megfosztani”. A fenti szabályozás szintén a háború által szétszakított családok „sebezhetőségét” ismerte be – illetve próbálta kezelni – úgy, hogy négyszeresére emelte fel a rajtakapott szerető által fizetendő „bánatpénzt”. Ám csak akkor, ha a férj katonaként szolgált – az otthonmaradt urak továbbra is csak 25 frankra számíthattak „enyhítésként”. Sőt, a hűtlen asszony pár napos elzárást is kaphatott, hiszen csalárdságával immár államérdeket veszélyeztetett.

Nagy-Britanniában viszont éppen azért házasodtak, hogy otthon maradhassanak. Az Est arról számolt be, hogy 1915 novemberében Birminghamben – és ki tudja még, hol – hiány lett a jegygyűrű. A 19. században a fél világot gyarmatává tévő Nagy-Britanniában ugyanis 1915 előtt nem volt kötelező sorozás, a háborúba is így vágtak bele, és kezdetben be is sodorta a seregbe a fiatalokat a lelkesedés. 1915-ben megszületett a döntés a kötelező sorozás bevezetéséről, amely 1916. január 1-jén lépett életbe. Első lépésként 1916 januárjától még csak a nőtlen férfiak váltak hadkötelessé, ez magyarázza a nagy rohamot az anyakönyvvezetőkhöz 1915 végén. Ám már 1915 nyarán összeírták a 18 és 41 év közötti férfiakat. 1915 őszén már a fenti Nemzeti Regiszter sem bizonyult elégnek, és Kitchener hadügyminiszter toborzásért felelős munkatársa, Edward Stanley, Derby grófja egy újabb lépést tett a sorozás felé: minden 18 és 41 év közötti férfinak nyilatkoznia kellett, hogy vállalja-e a katonai szolgálatot vagy sem. Akik igennel nyilatkoztak, azokat jó eséllyel rövid időn belül el is vitték. Ezekben az időkben a brit nők is bekapcsolódtak a kampányba és a „gyávaság tollával” igyekeztek megszégyeníti azokat a férfiakat, akik civil ruhában jártak. A hazafiasan felbuzdult hölgyek ténylegesen egy fehér tollal, a gyávaság jelképével üldözték a frontszolgálattól vonakodó férfiakat.
És mi lett a friss házasokkal? A gyűrű csak rövid ideig nyújtott védelmet: a hadügyminisztérium 1916 májusában a családos férfiakra is kiterjesztette a sorozást.

Felhasznált irodalom:
Nagyszabású angyalgyártás Franciaországban = Az Est, 1915. október 8.
A házasságtörések haditarifája = Az Est, 1915. november 9.
Nincs jegygyűrű Birminghamben = Az Est, 1915. november 28.

Készítette: Takács Róbert