10 dkg sajttal egy felnőtt ember napi fehérjeszükségletének 35-45%-a és a napi zsírszükségletének 15-20%-a fedezhető. Ezen túl – könnyű emészthetősége révén – serkentőleg hat a szellemi tevékenységre is. Hogy mindez kedvezően befolyásolta-e a harci morált, nem tudni, azonban a Pesti Hírlap 1915 áprilisában – az étkezési szokások kényszerű megváltoz(tat)ása vonalán haladva – „érvgazdag” esszével kampányolt a sajtfogyasztás mellett. A cikk elsősorban azt emelte ki, hogy a sajtban (épp úgy, mint a kefirben, a joghurtban és más savanyított tejtermékekben is) meglévő baktériumok kedvezően hatnak a bél- és gyomorműködésre, elősegítik az emésztést, sőt, a sajtfogyasztás a tífusztól és a vérhastól is véd. Ezzel az állítással vitatkozhatnánk, hiszen a tífusz a rossz higiénés körülmények között élők betegsége, a ruhatetű (ritkábban a fejtetű) közvetítésével terjed. A vérhas (ami voltaképpen a vastagbél fertőzéses megbetegedése) terjedése szintén a rossz egészségügyi körülményeknek tudható be – azaz egyik sem hiánybetegség, mint pl. a skorbut. Mindazonáltal ne csodálkozzunk az újság kampányán, hiszen a korabeli apróhirdetésekből egyértelműen kirajzolódik, hogy voltaképpen mindent a háborús helyzettel összefüggésben akartak értékesíteni: így pózolt a Dekameron soron következő kiadása mellett két beöltözött (rajz)katona és a gyermekközösségben oly hasznos tetűport is viszketést mímelő baka próbálta a vásárlók nyakába sózni.
A sajt – a fentiektől függetlenül – valóban az egyik legfontosabb táplálék. Élettani értéke elsősorban fehérjetartalmának köszönhető. Jelentős mértékben tartalmaz létfontosságú anyagokat, mint a fehérjék, zsírok, nyomelemek, ásványi anyagok és vitaminok. Ez utóbbiról ugyan a háború idején még nem lehetett teljes képe a tudósoknak, hiszen 1912-ben jutott el oda Kazimierz Funk lengyel biokémikus, hogy a táplálékban lévő „járulékos” anyagokat (tehát ami nem víz, ásványi só, ill. energiát szolgáltató anyag) összefoglalóan vitaminnak nevezze el. Azt azonban már akkor is tudták, hogy véd a fogszuvasodástól, bár ennek a nedves lövészárokban (ahol tárolni ezt az élelmiszert nem lehetett) aligha látták hasznát.
Mindenesetre a sajt élettani hatásának előnyeit a Pesti Hírlap cikke nyomán a Fővárosi Állat- és Növénykert hivatalos lapja, A Természet is megerősítette – igaz, csak 1920-ban.

Készítette: Kaba Eszter

A sajttal való táplálkozás előnye = Pesti Hírlap, 1915. május 2.

A közismert és kedvelt tejtermék, a sajt, a mai háborús világban sokkal nagyobb szerepet tölt be a közélelmezésben és a táplálkozásban, mint bármikor máskor és nagyon helyénvaló is lenne, hogy az emberek még kiterjedtebb mértékben táplálkozzanak vele, mint ahogy eddig tették, mert nemcsak hogy ízes és tápanyagokban gazdag eledel, de emellett fontos dietetikus hatása is van, amiről azonban csak igen kevesen bírnak tudomással. Igen sok támpont van ugyanis arra – így fejti ezt ki a német természettudományi közlöny –, hogy a sajtban sok hasznos parányi élősdi, úgynevezett sajtbaktérium van. Ezek pedig – főleg az ementáli és rokonfajta sajtokban levők – hatásukra nézve rendkívül hasonlatosak az aludttejben levő baktériumokhoz és amelyek a többi összes savanyú tejkészítményekben is megtalálhatók, úgy, hogy a kefirben, joghurtban stb. található eme parányi élőlények – Buzzi hírneves tejkémikus professzor megállapítása szerint – alapjában véve hasonló szerepet játszanak, mint a sajtok baktériumai. Ezek a baktériumok ugyanis mindenekelőtt elejét veszik annak – vagy legalább a veszélyét csökkentik –, hogy a tejtermékben bizonyos káros és az egészségre nézve is ártalmas rothadási folyamat állhasson elő. A sajtot evő emberek, éppen úgy, mint a kefirrel, joghurttal, aludttejjel és savóval táplálkozók, sok bél- és gyomorbajoktól szabadulnak meg, sőt bizonyos tekintetben védve vannak a vérhas- és a tífuszfertőzéstől is, mert e betegségek baktériumai a sajtbaktériumok által közömbösíttetve, káros működésük folytatásában meggátoltatnak. Buzzi tanár közlései szerint a svájci hadseregben a legénység napi húsadagját redukálták és azt sajttal pótolják, mégpedig éppen a fönt említett okból, és ez az intézkedés állítólag pompásan bevált. A sajtnak egy másik jó tulajdonsága, illetve előnye pedig az, hogy a testbe beviszi a tejben levő gazdag mésztartalom legnagyobb részét, ami nemcsak a betegekre és lábadozókra nézve bír óriási fontossággal, hanem lényeges és fontos dolog az egészséges emberre nézve is, mert a mész erősíti a szervezetet és növeli annak ellenálló erejét és képességét. Bőséges mészfelvétel mellett ugyanis a többi tápanyagok is jobban kihasználhatók, tehát minden aggály nélkül lehet azokkal takarékoskodni is. Mindezeknél fogva csak örvendetes dolog volna, ha a sajt a legszélesebb néprétegek közt is meghonosulna a táplálkozásban, amint hogy örömmel üdvözölhetnők az aludttejjel és savóval való táplálkozás terjedését is, mert ezzel mintegy fontos lépést tennénk előbbre az egyszerű és természetes életmódhoz való visszatérés útján.