Az Országház kupolacsarnokában 1915. április 11-én illusztris társaság gyűlt össze: Tisza István miniszterelnök, a vallás- és közoktatásügyi miniszter (Jankovich Béla), valamint a közös hadügyminiszter (Alexander von Krobatin) mellett a katonák és családjaik „védőszentje”, a jótékonykodás főalakja, Auguszta főhercegnő is emelte a kissé szokatlan ünnepség fényét. A tudósítások szerint ezres nagyságú tömeg ugyanis egy német és az ennek nyomán elkészült magyar hadegészségügyi kiállítás megnyitójára gyűlt össze.
A tárlókban és a képeken a háborús sérülések és gyógyításuk történetének bemutatása után az egészségügy fejlődése és a modern háborús gyógyítás eszközei, új módszerei, adatai elevenedtek meg. Az egészségügy is azok közé a területek közé tartozott, melyek nem voltak felkészülve a háború kihívásaira, és fokozatosan kellett alkalmazkodniuk az újabb és újabb problémákhoz. Feladatai ráadásul nem is korlátozódtak pusztán a hadseregre – a járványok, a hadifogoly- és internálótáborok, a menekültek révén mindez (hát)országos problémává nőtte ki magát. A kiállítás egyik feladata éppen az volt, hogy megerősítse: a hadi egészségügy képes lesz ellátni a feladatát. Ennek megfelelően az anyag egyúttal propagandisztikus célokat is szolgált. A modern gyógyítást nemcsak technológiai sokszínűségében láttatta, hanem a társadalmi problémák (alkoholizmus, tuberkulózis stb.) leküzdőjeként és persze a német és magyar nemzet életrevalóságának bizonyítékaként.
A jótékonyságért felelős főhercegnő jelenléte, akinek ráadásul egész alakos, ápolóruhás szobrát is felállították a kiállításhoz vezető lépcső mellett, a társadalom és az állam összefogását is kifejezésre juttatta a győzelem érdekében. Ez egyszerre volt a hagyományos jótékonykodás és az állami feladatok társadalmi szervezetek révén történő ellátása, például az önkéntes ápolónői mozgalom formájában. Végül pedig a kiállítás politikai üzenetet is hordozott – legalábbis a Pesti Napló szerkesztői számára. A német kiállítás mellé ugyanis csak egy hasonló méretű magyar készült, osztrák nem. Így aztán a kiállítás a magyar–német fegyverbarátság megtestesüléseként is értelmezhető volt, amit csak megerősítettek az olyan gesztusok, mint a német kiállítási katalógus Berlinben készült magyar fordítása, aminek a címlapján a magyar nemzeti színek futottak körbe. Az önálló magyar bank és hadsereg híveinek mindez megerősítésként hatott – még a háborús esztendőkben is.

Harsányi Zsolt: Berlin és Budapest vagy hogy csinál politikát egy kiállítás? = Pesti Napló, 1915. május 9.
A hadegészségügyi kiállítás = Pesti Napló, 1915. április 11.
A hadegészségügyi kiállítás megnyitása = Pesti Napló, 1915. április 12.

Készítette: Egry Gábor