1918 júliusában megbukott a Seidler-kormány Ausztriában. Az Osztrák-Magyar Monarchia nyugati fele ekkorra már annyira kaotikus állapotban volt, hogy a hazai lapok az erről szóló hírek nagy részét csak a sokadik oldalon hozták. Az osztrák birodalmi törvényhozás alsóházában, a Reichsratban már rég megszűnt a kormány többsége, 1917 óta a különböző nemzetiségekkel és politikai irányzatokkal kötött eseti kompromisszumokkal tartották fenn az állam működését. 1918 nyarára viszont már elfogadott költségvetése sem volt Ausztriának, sőt az ideiglenes meghosszabbításról, a provizóriumról is csak vitatkoztak a honatyák. A csehek ebben az időben már nyíltan elleneztek bármilyen kompromisszumos megoldást, gyakorlatilag az antant győzelmére és Csehszlovákia megalakulására vártak. A lengyelek korábban lojálisak voltak Bécshez és Seidlerhez, de őket is felháborították az Ukrajnával kötött béke során a Chełm (ukránul: Holm) környéki területek Kijevnek való átadására vonatkozó rendelkezések. A délszlávoknál – Ausztriában elsősorban szlovénekről van szó – is egyre inkább a radikálisok kerültek előtérbe, 1918-ra a délszláv egység támogatói váltak hangadóvá. Az osztrák-németek megosztottak voltak, körükben több politikai irányzat érvényesült, de még így is általában rájuk támaszkodhatott leginkább a kormány. A kompromisszumok dzsungelébe beleveszett Seidler miniszterelnök (akit a csehek még vádindítvánnyal is támadtak ekkoriban, pedig 1917-ben ő tett gesztusokat a mozgalmuknak, szabadon engedve aktivistáikat) ezek után júliusban lemondott, úgy vélve, hogy így felgyorsíthatja a költségvetési kérdések rendezését. Emiatt az uralkodó Hussarek bárót (a Pozsonyban született Max Hussarek von Heinleint) kérte fel előbb homo regiusnak, majd miniszterelnöknek, miközben példátlan módon már a törvényhozás sem zavartatta magát a kormányválság miatt, és tovább tanácskozott a költségvetési provizóriumról. Hussarek így a Monarchia osztrák felének utolsó előtti kormányát alakíthatta meg, amely mindössze három hónapig maradt hatalmon. A korabeli híresztelésekkel ellentétben nem a bukott külügyminiszter, Czernin gróf karrierje ívelt fel újra Seidler lemondásával, amit amúgy néhány újság Czernin „áskálódásának” tulajdonított.

Felhasznált irodalom:
A Seidler-kormány megbukott. A lemondást elfogadta az uralkodó — Báró Hussarek közoktatásügyi miniszter homo regius = Pesti Hírlap, 1918. július 23.
A Seidler-kormány bukása biztosítja a költségvetés és a hadihitel megszavazását. Rövid átmeneti kormány után hivatalnok-minisztérium következik = Az Est, 1918. július 24.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Az Est, 1918. július 24.
A Seidler-kormány bukása biztosítja a költségvetés és a hadihitel megszavazását

Rövid átmeneti kormány után hivatalnok-minisztérium következik

A leszavazást meg sem várva, Seidler osztrák miniszterelnök tegnap délután benyújtotta ő felségének az egész kormány lemondását. Az osztrák hivatalos lap mai száma már közli a király meleg hangú kéziratát, melyben ő felsége arra váló tekintettel, hogy Seidler a maga távozásával csak a parlamenti kormányzást akarja lehetővé tenni, a lemondást elfogadta és a lemondott kormányt ideiglenesen megbízta az állami ügyek intézésével. Seidlert később kinevezik a kabinetiroda igazgatójává és a Teréziánum gondnokává.
Az első bécsi jelentések szerint Seidler utódát már kiszemelték Hussarek volt közoktatásügyi miniszter személyében, aki mint homo regius kezd tárgyalásokat a pártokkal.

Bécs, július 23.
(Az Est bécsi szerkesztőségétől)

A képviselőházban csak az esti órákban terjedt el a kabinét lemondásának híre. Azonnal összeült a német nemzeti pártok szövetségének vezető bizottsága és a lengyel klub parlament bizottsága. A lengyelek kijelentették, hogy most már az állami szükségletek melleit fognak szavazni, mert ellenzéki magatartásuk kizárólag Seidler miniszterelnök személye ellen irányul. A csehek és a délszlávok nyíltan kifejezték megelégedésüket a hír hallatára.
A mi a jövő kormányt illeti, ezzel szemben az egyes pártok magatartása változatlan maradt, kivéve a lengyel klubot. Minden elkövetkező kormány csak úgy számíthat a német pártokra – jelentik ki félhivatalos kőnyomatosukban a német pártok —, ha biztosítékokat nyújt a német irányzat megtartására. Éppen ezért a német pártok ellenzik, hogy átmeneti minisztérium vegye át a kormányt, mert ez éppen átmeneti jellege miatt nem nyújthatja a szükséges biztosítékokat. A lengyelek felfogása szerint a Seidler-kabinet lemondásával nagy akadályt gördítettek el az útból. Most már semmi sem áll útjában az állami szükségletek megszavazásának. A lengyel klub meg fogja szavazni a költségvetést és a hadihiteleket, hiszen határozatában is azt mondja, hogy egy új kormánynak, amely megnyeri a lengyel klub bizalmát, mindent megszavaz, amire az államnak szüksége van.
Míg a lengyelek közeledtek a németekhez, addig a ruténeket aggodalommal tölti el Seidler távozása, Álláspontjukat azonban nem változtatják meg, hanem megvárják előbb az új kormány működését.
Hogy ki lesz Seidler utóda, azt még nem lehet tudni. Tegnap este nyolc órakor megjelent a képviselőházban báró Hussarek volt közoktatási miniszter, akit a király tegnapelőtt hosszú kihallgatáson fogadott. Hussarek látogatást tett Gross doktornál, a képviselőház elnökénél. Valószínűleg Hussarek lesz Seidler közvetlen utóda. Az ő kormánya azonban osztrák politikai körök véleménye szerint csupán az ellentétek kiegyenlítésére fog kiterjedni és osztrák miniszterelnökké Banhans osztrák vasúti minisztert fogják kinevezni. A végleges megoldás — minden valószínűség szerint — az lesz, hogy végérvényesen hivatalnok-minisztériumot nemeznek ki, de a jelenlegi szakminiszterek nagyobb része távozik hivatalából.

Hussarek báró a dezignált miniszterelnök

Ma tárgyal a pártokkal
Bécs, július 23. (Az Est tudósítójától)

Ma reggel báró Hussarek, a dezignált miniszterelnök, megjelent a képviselőházban, hogy megbeszélje a pártokkal, hajlandók-e átmeneti minisztérium gyanánt egy hivatalnok-kabinetet támogatni, amelyet azután ősszel parlamentarizálni lehetne. Hussarek elsősorban a német nemzeti pártok vezetőivel tárgyalt és előadta nekik politikája irányvonalait miniszterelnökké való kinevezése esetén. Végleges megállapodás a német nemzeti pártok és a homo regius között csak este félnyolc órakor jön létre. A német nemzeti pártok után báró Hussarek a keresztényszocialisták vezetőivel tárgyal, azután pedig a többi pártokkal is fog tárgyalni. Délután fé lkettőkor az összes pártok vezérei együttesen fognak tanácskozni báró Hussarekkal.

Seidler és Toggenburg vád alá helyezését tárgyalja az osztrák képviselőház

Bécs, július 23
(Az Est bécsi szerkesztőségétől)

Tíz órakor kezdődött a képviselőház ülésé, a melyen az elnök jelentette, hogy a költségvetési bizottság a jelentéstételre adott határidő meghosszabbítását kéri. Az elnök ajánlatára a határidőt péntekig meghosszabbították. Ezután áttértek a napirendre: a Seidler volt miniszterelnök és Toggenburg volt belügyminiszter vád alá helyezéséről szóló indítványra. Bacher csehországi német nemzeti képviselő volt az első szónok, aki követelte, hogy Csehország német területeit szigorúan különítsék el a cseh területektől. Hivatkozott többek közt arra, hogy két csehországi német képviselő, Löschel és Seidel, elesett a hazáért, míg a cseh képviselők, Masaryk és Dürich, a külföldön cseh dandárt szerveznek ellenünk, a mögöttes országrészben lévő cseh vezérek pedig mindent megtesznek, hogy ezeknek a dandároknak és az entente-nak a győzelmet biztosítsák.

Seidlert Czernin buktatta meg

Berlin, július 23. (Az Est rendes tudósítójának távirata)

Itteni diplomáciai körökben a Seidler-kabinet lemondását az utolsó napok eseményei után elkerülhetetlennek tartották, Seidler kitűnő hivatalnok volt ugyan, akinek kereskedelmi és gazdaságpolitikai kérdésekben való nagy tudását el kell ismerni, de sohasem volt céltudatos államférfiú. Végzete lett, hogy tulajdonképpen semmiféle zárt csoport nem állott a háta mögött és mikor néhány hónappal ezelőtt a német irányzatot kezdte hirdetni, egész sereg ellenfele támadt a csehek és szlávok között, akik serényen dolgoztak megbuktatásán. Ezt el is érték. Ausztria hajója megint zátonyra jutott és új kormányost keres. A Vossische Zeitung a következőket írja: Nem nézhetjük emberi sajnálkozás nélkül ezt a lemondást. Politikailag szükségképpen így kellett végződnie a dolognak. Seidler kormányzati ideje a legszerencsétlenebb volt Ausztriára nézve és nem közönséges államférfiúra lesz szükség, hogy ennek az időnek a nyomait eltüntessék. A Tägliche Rundschau így ír: Sokan azt hitték, hogy gróf Czernin a minapi beszédében felajánlkozott Seidler lemondása esetére. Nemsokára kiderül, hogy tényleg így áll-e a dolog. A Morgenpost minden bécsi cáfolat ellenére Czernint tartja a jövő emberének. Czernin beszédével meg akarta buktatni Seidlert, és úgy látszik, ez sikerült is neki a koronával egyetértésben.