Az Est

Kártérítés – női tisztességért

A kiszolgáltatott nők védelmében tett áttörésként ünnepelte Az Est a királyi tábla döntését egy nemi erőszaktétel kapcsán folyó kártérítési perben 1917 decemberében. Nem azért, mert első alkalommal mondtak volna ki elmarasztaló ítéletet egy erőszakoskodó férfi ellen, hiszen az úgynevezett „tisztességes nők” elleni nemi erőszakot már az Árpád-kori törvények is büntették, sőt III. Károly, majd Mária Terézia büntető törvénykönyve szerint is halállal (konkrétan fejvesztéssel) sújtották az erőszaktevőt. II. József felvilágosult abszolutizmusa enyhítette ezt börtönbüntetésre, illetve kényszermunkára. Az 1878-ban elfogadott és 1908-ban módosított büntető törvénykönyv, a Csemegi-kódex a nemi erőszakot mint szemérem elleni vétséget kettőtől tíz évig terjedő fegyházbüntetéssel szankcionálta.
Esetünkben azonban nem az elkövető szabadsága, hanem a meggyalázott nőnek járó kárpótlás volt a per tétje. A bűncselekmény idején még csak 16 éves lány esete nem lehetett egyedi. Elszegényedett nemesi család gyermekeként a fővárosban próbált szerencsét, ahol – szemben a tömegesen cselédnek álló paraszt- és zsellérlányokkal – vélhetően a család kapcsolati hálójának is köszönhetően szerényen fizető hivatali álláshoz jutott. Anyagi helyzete alapján egy fogászati kezelés súlyos megterhelést jelentett, általános társadalombiztosítási rendszerről ugyanis a korban még nem beszélhetünk. 1891-ben bevezették ugyan a kötelező betegségi biztosítást, de csak az ipari és gyári alkalmazottak számára, míg mindenki más valamely önkéntes betegsegélyező pénztárba fizethetett be tagdíjat. Nem valószínű, hogy a vidékről felkerült fiatal lány pénztártag lett volna. Így aztán elment ahhoz a viszonylag megfizethető orvoshoz, akit ajánlottak neki – és kitartott mellette azután is, hogy az orvos már első alkalommal „gyanúsan viselkedett”.
A második kezelés alkalmával megtörtént az erőszak, ám a doktort első fokon felmentették, mert a bíróság előtt tagadta az erőszak tényét. A kezeléshez fájdalomcsillapítóként használt kokain ugyanis az orvosi szakvélemény szerint nem számított kábító hatású szernek, így nem lehetett szó arról, hogy a gyógyszer hatása alatt álló, elbódult nő kiszolgáltatott helyzetben lett volna.
A társadalmi közegre jellemző, hogy a sértett fél – a társadalmi szégyentől félve – nem merte családját bevonni a peres eljárásba, így titokban próbált meg érvényt szerezni igazának. Ám az ítélőtáblán nem a vétkes fogorvos által tagadott erőszakos nemi közösülés bűntettének kimondásáért perelt (amely, mint láttuk, szabadságvesztéssel volt sújtandó), hanem kártérítésért. Utóbbi alapja a hölgyet ért társadalmi kár volt, mondván a helyzetével és hivatásával visszaélő csábító tette folytán – a kor erkölcsi normái szerint – nehézségekbe fog ütközni a nő házasságkötése. Az áttörés e téren történt meg 1917 végén, hiszen az ítélet kimondta, hogy a férfi „olyan társadalmi kárt okozott, amelyért a nőnek, pláne az olyan nőnek, aki becsületes munkával tartja el magát, kártérítéssel tartozik”. E „társadalmi kárt” a fiatal nő 50 000 koronára taksálta, ám a bíróság csak ennek ötödében, 10 000 koronában állapította meg az érintetlenség értékét. Ám így is ez volt az első eset, hogy hasonló helyzetben a bíróság a nő javára ítélt.

Felhasznált irodalom:
Bírói kártérítés egy leánynak = Az Est, 1917. december 2.
Czebe András: Az erőszakos nemi deliktumok hazai szabályozásának történeti aspektusai. Forrás:
http://blszk.sze.hu/images/Dokumentumok/diskurzus/2013/2/czebe.pdf
Igazné Prónai Borbála: A kötelező társadalombiztosítás kialakulása, fejlődése Magyarországon. Doktori (Ph.D) értekezés. Forrás:
https://btk.ppke.hu/DR/igazne.pdf

Készítette: Takács Róbert

Bírói kártérítés egy leánynak.
Az Est, 1917. december 2.