Magyarország a (zug)pálinkafőzés földje – szinte magától értetődő, hogy a pálinkafőzés és -fogyasztás része a nemzeti identitásnak, így nem meglepő, hogy a pálinka azonnal felkerült a hungarikumok listájára is. Azon sem csodálkozhatunk, hogy a pálinkafőzés minden körülmények között folytatódott – még a Nagy Háború idején is. Ami talán már meglepőbb, hogy a szeszkészítés a Magyar Államvasutak égisze alatt, szervezett módon történt – mindez egy pénzügyőri vizsgálat nyomán derült ki Temesvárott.
Történt ugyanis, hogy az egyik szemfüles ellenőrnek feltűnt egy kiszállás alkalmával, hogy a járműjavító emberei nagyon másfelé akarják őket terelni, mint amerre néhányan fejvesztve rohangáltak. Őket követve jutottak el a fürdőbe, ahol az egyik kabinban pálinkafőző berendezést alakítottak ki, a vörösréz üsthöz tartozó lepárló csövet stílszerűen egy mozdony-alkatrészből buherálták.
A derék vasutasok próbálták menteni a menthetőt, úgy beállítani a történteket, mint nemes gyümölcsmentő akciót: pár vagonnyi alma – amellyel a vitaminhiányos vasutasok és családtagjaik egészségét kívánták volna szolgálni télvíz idején – enyhén romlásnak indult, ekkor lekvárfőzést rendeltek el. Ám minden bizonnyal az a verzió volt közelebb a valósághoz, hogy a vasutasok élelmezéséért is felelős jóléti bizottság eleve afféle béren kívüli juttatásként rendelte meg a pálinkát, illetve az ahhoz szükséges gyümölcsöt. Különösebb outsourcingra pedig pálinka terén nem volt szükség, a felszólításnak a – minden bizonnyal nem kedvük ellenére engedelmeskedő – ügyes kezű vasúti mérnökök eleget is tettek.
A legfőbb tanulság mindenestre az lehet, hogy az állami vállalatok is mit be nem vetettek a háború második felében annak érdekében, hogy „elégséges” ellátást nyújtsanak a dolgozóknak, akik ebben – némi anyagi haszonszerzés fejében (hiszen nemcsak osztották a szeszt, de literjét 50 koronáért árulták is) – partnerek is voltak. Kivéve a névtelen feljelentés íróját, akit lehet, nem az antialkoholista hevület vagy a tisztálkodási nehézségek miatti frusztráció vezetett, hanem az, hogy kihagyták a buliból.

Felhasznált irodalom:
Pálinkafőző a MÁV temesvári műhelyében = Az Est, 1917. december 16.

Készítette: Takács Róbert