A hazafias lelkesedés (és bármilyen öntudat) könnyen kiváltja a ragaszkodás és hovatartozás jól azonosítható jeleinek használatát. A keresztnév egyike ezeknek a lehetőségeknek. A Pesti Napló a Le Figarot idézve számolt be a franciák lelkesedését jelezni hivatott új névadási divatról, ami a leányokat érintette (sújtotta). A France vagy Victoire keresztnév elszaporodása nyilván nem volt meglepő, a Joffre marsallra emlékeztető Joffrette vagy a marne-i csatát felidéző Marnette már némi magyarázkodásra késztethette viselőjét néhány évtizeddel később. A budapesti lap szerkesztői azonban nem elégedtek meg a csendes kárörömmel, hanem gúnyt akartak űzni a franciákból, így aztán (Franciaországban nyilvánvalóan senki által sem olvasott) javaslatokat is tettek: a képzeletbeli Frenchiska Sir John Frenchet. a brit expedíciós hadtest első parancsnokát tekinthette volna keresztapjának, Poincartina Poincaré francia köztársasági elnököt, Breszt-Litovszka és Dardanellácska pedig az antant éppen elszenvedett kudarcaira emlékeztetett volna örök időkre. Hacsak közben Dardanellácska nem költözik mondjuk…. Ausztriába.

Felhasznált irodalom:
Háborús leánynevek Franciaországban = Pesti Napló, 1915. szeptember 11.

Készítette: Egry Gábor