Hova tűnt Kossuth Lajos Tivadar? – kérdezte Az Est saját olvasóit megnyugtatandó 1915 szeptemberében. Lajos Tivadar – az 1848/49-es forradalom és szabadságharc pénzügyminiszterének 1843-ban született, kisebbik fia – ugyanis jó ideje nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Persze ez nem volt különösebben meglepő, figyelembe véve azt, hogy az akkor már 72 éves férfi bátyjának, Kossuth Ferencnek a temetése, 1914 júniusa óta nem járt Magyarországon. Helyzetét egy évvel később az tette pikánssá, hogy Olaszország hadat üzent a Monarchiának, így az olasz állampolgár Kossuth Lajos Tivadar – akárcsak apja – szintén Ferenc József ellenségévé vált, legalábbis formálisan. Sőt, olyan pletykák is terjedtek, hogy a vasúti szakember tényleg Magyarország ellenségei közé állt, mivel foglalkozásából adódóan aktívan részt vesz az olasz hadsereg logisztikai problémáinak megoldásában.
Kossuth Lajos Tivadar ugyanis bátyjához hasonlóan mérnöki diplomát szerzett párizsi és londoni tanulmányai után, majd akárcsak Ferenc, részt vett a 19. század második felének egyik legnagyobb vállalkozásában, a vasúthálózat kiépítésében. A nápolyi központú Mediterranea vasúttársaság vezérigazgatójaként vonult nyugalomba. Testvérével ellentétben – aki 1894-es hazatérését követően a Függetlenségi és 48-as párt vezére is lett, sőt a pénzügyminiszteri posztot is betöltötte 1906 és 1910 között – nem kapcsolódott be a magyarországi belpolitikába. Igaz, jó üzleti kapcsolatai ellenére az olasz politikába sem.
Az Est éppen azt sietett leszögezni 1915 őszén, hogy a két ország hadba lépése ellenére Kossuth Lajos Tivadar nem tesz semmit, amiért el kéne ítélni őt: visszavonultan él milánói szállodai szobájában. Ugyanakkor igazságtalan lenne azt várni tőle, hogy térjen vissza Magyarországra, mert itt semmiféle jövedelme nincs, míg Itáliában több vállalat igazgatótanácsának a tagja. Ezért a szerző azt kérte, a Kossuthra dühös olvasó inkább így képzelje el őt: „Botjára támaszkodva, fején hatalmas szürke Borsalinóval egy öreg úr áll a milánói pályaház előtt. Masszív homlokának gránitfedezéke alatt mint két rideg ágyú, a hatalmasan beállított szempár… És hordágyon sebesült magyar katonákat hoznak… Az öreg úr sír…”
Kossuth Lajos Tivadar nem élte meg a háború végét – és Magyarországra sem jutott már el életében: 1918 januárjában hunyt el Milánóban.

Felhasznált irodalom:
Gergely István: Kossuth Lajos Tivadarról = Az Est, 1915. szeptember 12.

Készítette: Takács Róbert