„Eurázsia helyett mindig is Óceánia ellen viseltünk háborút” – hangzott el a kijelentés Orwell híres regényében a propagandagépezet átállásakor az évekig sulykolt tények és irányított indulatok megváltoztatására. Olaszország 1915. májusi döntése, hogy az antant oldalán száll be a háborúba, nem volt ennyire váratlan, de tény, hogy Európa akkori legfrissebb nemzetállama egy három évtizedes szövetségi rendszerből ugrott ki az északi területszerzés reményében. Ennek azonban nemcsak az lett a következménye, hogy korábbi szövetségeseivel, a Monarchiával és Németországgal került szembe, de egyúttal annak az Orosz Birodalomnak az oldalán találta magát, amellyel sok kapcsolata korábban nem volt, leszámítva az 1850-es években a krími háborút. Ekkor éppenséggel az európai nagyhatalmak jóindulatát megnyerendő szállt hadba ellene. Az akkor az olasz államiságot jelentő szárd-piemonti fejedelemségnek nem sok konkrét hadi célja volt a Fekete-tengeri szorosoknál, ám II. Viktor Emánuel és miniszterelnöke, Camillo di Cavour úgy ítélte meg, ez kiváló alkalom lesz III. Napóleon jóindulatának megnyerésére, ami biztosíthatja a királyság távlati területszerzési terveit Itálián belül. Ezért a cikkben megidézett Alfonso La Marmora (1804–1878) tábornok vezetésével egy 18 ezer fős expedíciós hadtestet küldtek a Krímhez, amely részt vett Szevasztopol ostromában is. A számítás bejött, a szárd-piemonti küldöttég részt vehetett a béketárgyalásokon és az európai nagypolitika aktív szereplőjévé nőhette ki magát a következő másfél évtizedben.
A sikeres hadvezért, La Marmorát hősként ünnepelték, és 1878-as halála után – mikorra már az olasz egységért tett erőfeszítések gyümölcse is beérett – szobrot is emeltek a tiszteletére a korábbi Szárd-Piemonti Királyság fővárosában, Torinóban. Mellszobra pedig a római képviselőházat díszítette: „emlékül annak a dicső időnek, amikor pirosnadrágos francia bakák, nagyszakállú hindu óriások, mint Anglia katonái és olasz bersaglierek, együtt vették be hosszú nehéz ostrom után Szevasztopolt”. Az Est cikke arról számolt be, hogy ez a régi dicsőség kissé kínossá vált az új szövetség fényében, különösen 1916 nyarán, amikor az orosz parlament küldöttsége Rómát is felkereste: ezért a szevasztopoli hőst – méltatlan módon – kissé elbújtatták.

Felhasznált irodalom:
La Marmora = Az Est, 1916. június 10.

Készítette: Takács Róbert