1917 júniusában a Nagy Háború Háry Jánosának története végigfutott a fővárosi sajtón – vélhetően rendőrségi információ alapján. Főhősünk, az ekkor 57 éves Vári Fried Lajos a háború második évében, 1915-ben jelentkezett önkéntesnek: szokatlanul idősen, hiszen a háború esetére 1912-ben megszavazott kivételes törvény értelmében is csak 50 éves korig szólították fegyverbe a férfiakat. Sőt, amikor 1916 elején ezt 55 évre emelték, Fried már ezt a kort is túlhaladta.
A fronton tizedessé nevezték ki – ami csak tisztes és nem tiszthelyettesi fokozat, így a tiszthelyettesi egyenruhát sem lett volna jogosult viselni. Mikor hazatért, kicsit kiszínezte a keleti hadszíntér eseményeit, és büszkén mutogatta a kint szerzett kilenc katonai elismerését. Az eset szépséghibája az volt, hogy Rejtő Jenő hőse, Gorcsev Iván Nobel-díjához hasonlóan juthatott ezekhez, persze nem feltétlenül a makaó nevű kártyajáték révén. Ott volt köztük a Monarchia nagyarany, nagyezüst és kisezüst vitézségi érme, de még egy-egy német és bajor kitüntetés is.
A Budapestre visszatérő Fried egy jó állásra vágyott – és a magyar viszonyok ismeretében ehhez egy kis „ajánlásra” volt szüksége. (No meg arra, hogy ne fejtse ki rovott múltjának minden részletét.) Így jutott el az 1915-ben (a 2966/1915. számú kormányhatározattal) alapított Korpaközpont vezetőjéhez. A mindenféle gabona őrléséből keletkező korpa kereskedelmét felügyelő szervben képviselve volt a fővárosi malomiparosok, a vidéki malomiparosok országos egyesülete, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE), a Magyar Gazdaszövetség és két minisztérium (kereskedelemügyi és földművelési). A Központ vezetésének tehát kiváló összeköttetései lehettek, nem volt nehéz egy hőst „elhelyezni” egy vidéki malomban – nevezetesen a bicskei Aranka malomban.
Ahol Háry-Fried vagy tehetsége, vagy beszédének meggyőzőereje révén igen hamar igen magasra jutott, aligazgatónak nevezték ki. Ahogy felemelkedését, vesztét is hőstörténetei okozták: rossz helyen, rossz embernek ecsetelte katonai érdemeit, így kicsit megvizsgálták személyazonosságát és múltját. Kiderült, hogy betöréses lopásért 7 évet töltött a II. József által börtönné alakíttatott szamosújvári várban, ott, ahol a híres betyár, Rózsa Sándor is raboskodott az 1870-es években. De ismerték Vácott is, ahol sikkasztásért ült. Arról azonban már nem számoltak be a lapok, hogy Vári Fried hol és hogyan folytatta börtönkarrierjét.

Felhasznált irodalom:
Egy öreg hős szélhámoskodása = Az Est, 1917. június 16.
Vitézségi érem. Forrás: http://kituntetes.webnode.hu/kituntetesek/magyar-osztrak-monarchia/vitezsegi-erem/

Készítette: Takács Róbert