Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora működött a településen 1915 és 1918 között. A tábor építését 1915 tavaszán 251 katasztrális holdon kezdték meg, építésében maguk a hadifoglyok is részt vettek. Noha a tábor nagyobb részt a szomszédos Nagysimonyi község területéhez tartozott, az emlékezet – mivel a közeli ostffyasszonyfai vasútállomás után kapta hivatalos nevét – mégis Ostffyasszonyfa településhez köti létezését.
Az egykori barakkvárosban négy év alatt több tízezer hadifogoly fordult meg (elsőként szerbek, utóbb olaszok, oroszok és románok is). A tábor önellátásra rendezkedett be, a foglyok földet műveltek, a húst a disznóhizlaldák biztosították. Lakóit a környéken hadifogoly-munkásként is foglalkoztatták a hadbavonult férfiak munkaerejének pótlására, igaz, az együttműködés nem volt mindig zökkenőmentes. A korabeli iratok több ízben számolnak be környékbeli fosztogatásokról, az elkövetői sok esetben a fogoly katonák voltak. A háború végén a tábort kiürítették, de nem számolták fel, hanem lőszerraktárként hasznosították. A gondatlan kezelés miatt több ízben robbanás is történt itt, a legkomolyabb 1922-ben – ez halálos áldozatokat is követelt. A tábort végül 1924-ben bontották el, víztornyát egy évvel később, 1925-ben – a csatornahálózat egyes elemeivel azonban ma is találkozhat a látogató.

A fogolytábor temetőjét a két szomszéd település (Nagysimonyi és Ostffyasszonyfa) közös erővel gondozza, az itt nyugvó hajdani katonák emlékére minden évben (Halottak napján) ökumenikus istentiszteletet tartanak.

Készítette: Kaba Eszter